Sziasztok!:)
Elnézést kérek a csúszásért, igyekszem ezeket minimális szinten tartani.:$ (Kicsivel hosszabb részt igyekeztem hozni:))
Bár a szavazás még tart, én már létre hoztam egy Facebook-os csoportot:
https://www.facebook.com/groups/1464807120459163/
Nem tudom mennyire fog működni, meglátjuk:) Csatlakozzatok bátran!:)
https://www.facebook.com/groups/1464807120459163/
Nem tudom mennyire fog működni, meglátjuk:) Csatlakozzatok bátran!:)
Nagyon jó olvasást!♥
Hétfő
|
Kedd
|
Szerda
|
Csütörtök
|
Péntek
|
|
1.
|
Testnevelés
|
Irodalom
|
Matematika
|
Matematika
|
Rajz
|
2.
|
Testnevelés
|
Irodalom
|
Testnevelés
|
Idegen
nyelv
|
Rajz
|
3.
|
Kémia
|
Történelem
|
Idegen
nyelv
|
Nyelvtan
|
Kémia
|
4.
|
Idegen
nyelv
|
Idegen
nyelv
|
Nyelvtan
|
Történelem
|
|
5.
|
Matematika
|
EZT NEM HISZEM EL!! A szüleim képesek voltak
elküldeni ide, az Isten háta mögé egy jól elnevezett diliházba és nem elég, hogy rajzra de még kémiára is
felírtak?! Hát emberek ezek, értem én hogy orvost akarnak belőlem kreálni, de
könyörgöm, pontosan tudják mennyire szenvedek a kémiától és hogy csak külön
tanárral és heti 5-6 óra tanulással lehettem kegyelem kettes tavaly, de hogy
még itt is ezt a lehetetlen tantárgyat kelljen elviselnem, ez vicc !
- Amennyiben van valamilyen kérésetek, ezzel vagy a házirenddel kapcsolatban, most nyugodtan feltehetitek ez az „óra ” erre van – mondta kedvesen a doki és öltözetéből kiindulva, sima, farmer és egy ing, semmi köpeny tényleg lazára vette a figurát.
Még Liliék fel sem tették a kezüket már a doki előtt volt a noteszem:
Hogy lehet kihúzatni a kémiát??????
- Sajnálom Emma, de a szüleid a kémiát választották neked, vészeld át valahogy – nézett rám együtt érzően, de azzal nem sokra mentem.
Meg lehet bukni?
- Nem lehet megbukni, de azért kérlek, viselkedj rendesen, mert az év végi jegyed viszed, majd magaddal a következő tanévre. Ráadásul az igazgató asszony nem szereti túlzottan a rendbontást.
- Ő a kémia tanár? – akadtak fenn Erik szemei.
- Igen, Erik ő- biccentett a doki.
- Biztos nem lehet valahogy húzatni? – kérdezte kétségbe esetten.
- Biztos – zárta rövidre a doki. – Rebeka?
- Kérem szólítson Bekkának – mosolygott.
- Rendben, - bólintott - Bekka van valami kérdésed?
- Igen, a házirendben az áll, hogy négy készségtantárgy lesz és az én órarendemben, ha jól számolom 5 is szerepel – ingatta a fejét.
- Igen, valóba így van, illetve a nyelvórák sem szerepelnek a házirendben, még – tette hozzá – Remélem azért a napi maximum 5 óra nem lesz túl megterhelő számotokra. Igyekeztünk úgy kialakítani az órarendeteket, hogy jövőre minden esélyetek meglegyen, ott folytatni az életeteket ahol most szüneteltetitek – mosolygott, mi meg megemésztettük a halottakat és bólintottunk. – Remek, akkor most körbe adnék egy papírt erre kérlek titeket írjátok fel, a neveteket és mellé egy választott idegen nyelvet. Angol és Német közül tudtok választani – tette még gyorsan hozzá, mikor Oscar, Lili és Bekka keze is egyszerre lendült a magasba.
Szinte gondolkodás nélkül a németet írtam. Túl sokáig tanultam már angolul kényszerből.
Ha már a kémiával szenvednem kell, legalább ez menjen könnyen. (Hatodikban egy évet kinn Németországban kellett iskolába járnom, mert apu ott kapott munkát.) Meg aztán Lili és Bekka tuti angolra megy és tudom nem szép, de legalább ennyi nyugtom lesz.
- Köszönöm - szedte be a doki a lapot. – Egyéb kérdés? – Egyszerre hat kéz lendült a magasba (biztos, ami sicher, alapon Lili mindkét kezét feltette). – Lili?
- Nincs rá esetleg valamilyen mód, hogy visszakaphassam a telefonomat? – pislogott nagyokat.
- Nem hinném – jelentette ki a doki.
- Tuti?
- Tuti.
- Tablet? –kérdezte.
- Nem.
- És laptopot szabad használni? – próbálkozott tovább.
- Természetesen használhattok számítógépet – monda a doki, mire Lili teljesen fellelkesült, de még nem fejezte be. – a könyvtárban. Azonban internetkapcsolat csak kéthetente egyszer fél óráig van.
- H ez mekkora szívás! H csekkoljam így a facemet? H twitteljem ki mi történik velem és h töltsek instrára naprakész képeket????? – akadt ki teljesen. A doki inkább nem is kommentálta a hallottakat, csak valamit felírt a füzetébe.
- Következő kérdés – mondta – Oscar?
- Lehetne, hogy kapjak egy tv-t? – vetette fel nemes egyszerűséggel
- Mármint? – értetlenkedett Kovács doki
- Annyira rossz, hogy nincs szobatársam, így olyan, hogy is mondjam üres a szobán és persze vannak remek klasz könyveim, de ők nem beszélnek. Szóval szeretném megkérdezni kaphatnék – e egy tv-t, hogy tudajk filmeket nézni, dvd lejátszóm természetesen van – hadarta.
- Hmm érdekes kérdés- gondolkodott el a doki - Vissza térünk rá jó?
- Jó – mondta Oscar – Szabad? – kérdezte a noteszemre bökve, kíváncsi voltam mit akarhat így átnyújtottam neki, a kérdésem már úgy is felírtam egy külön papírra.
- Emma van kérdésed? – bólintottam, és átnyújtottam a lapot.
Muszáj haza menni az utolsó hétvégeken?
Kovács doki kicsit megdöbbent, de azért válaszolt – Nem, hiszem, nem tudom, ennek utána kell még járnom – válaszolta kicsit zavartan, tudomásul vettem. Kovács doki kicsit belemerült a gondolataiba, Lili még mindig dühöngött, Oscar a noteszembe firkálgatott (Egyébként egy csúcs mozgóképet kaptam egy frizbiző kutyáról, több lapot nem tépek ki ebből a noteszből.) Bekka vadul jelentkezett Erik pedig a lépcsőt bámulta mögöttem, talán a fokokat számolta vagy nem tudom.
- Kovács doktor? – kérdezte óvatosan Bekka. – Lehet egy kérdésem?
- Persze, persze – ocsúdott fel a doki – elnézést, hallgatlak.
- Azt szeretném kérdezni, hogy honnan lesznek tankönyveink, mert ha jól emlékszem azt nem kaptunk – mondta.
- Igen, a könyvek. Teljesen el is felejtettem. Bocsássatok meg, kicsit sok nekem ez az évkezdés, de ígérem gyorsan felveszem a tempót – szabadkozott – Szóval a tankönyveiteket, délután két órakor tudjátok át venni a könyvtárban. A könyvtár a legfelső emeleten balra található – mondta és vadul lapozgatni kezdett egy kisebb füzetkében, hogy nem hagyott – e ki valamit. – Egyéb kérdés? Igen, Erik?
- A tanórák itt is olyan hosszúak, vagy kegyelmet kapunk és rövidebb ideig tartanak? - kérdezte.
- Kegyelem?
- Aha, tudja, mert gyogyósok vagyunk – bandzsított.
- Mint már mondtam, itt senki sem gyogyós, és bár szép próbálkozás el kell keserítselek, mind minden rendes tanintézményben, itt is 45 percig fog tartani egy tanóra. És mielőtt megkérdeznétek, igen, 8 –kor kezdődik a tanítás és az órák köz 10 perces szünetek lesznek – ismertette. – Egyéb kérdés? – senki nem jelentkezett és lassan kezdtek ismét visszaszállingózni a diákok ebédre, szalad az idő. – Rendben akkor gyorsan elmondanék még néhány információt. Először is a tantermetek a második emeleti kettes terem lesz, a testnevelés óra lent az alaksori torna teremben lesz, illetve a választott tantárgyak helyéről még nincs pontos információm, amint meg tudok, valamit majd értesítelek titeket, vagy majd a szaktanárok jelentkeznek. Ami pedig az csoportos terápiákat illeti, minden délután 16-18 óráig lesznek, jó idő esetén kint a farönköknél, esős időben egyelőre itt, amíg nem találok szabad termet. Azt pedig mindenki órarendjének a hátuljára felírtam, mikor esedékes a pénteki kontroll vizsgálata. Természetesen bármikor megkereshettek az irodámban, ami fiúk lakószárnyának földszintjén, az egyéni foglalkozások itt lesznek. Azt hiszem ennyit akartam – sóhajtott. – Kérdés?
- Egyenlőre nincs – válaszolt Erik mindenki helyében.
- Rendben – bólintott a doki – Jó étvágyat, holnap találkozunk délután találkozunk, most pihenjétek ki magatokat és jó étvágyat az ebédhez – mondta mosolyogva, majd elsietett a jegyzeteivel.
Az ebéd azt hiszem valami spagetti szerűség akart lenni, nem igazán ízlett, sokkal inkább lekötött Oscar mozgóképét, amit a noteszembe varázsolt, eszméletlen tehetséges.
Kettőig a szobámban hallgattam Lili és újdonsült barátnője, Bekka értelmesnek nem igazán nevezhető beszélgetését, próbáltak bevonni engem is, aztán mikor meglátták, hogy bedugom a fülest és hanyatt fekszem az ágyon feladták. [Megjegyzés: ELEMET KELL SZEREZNEM!!]
Kettőkor aztán felmentük a könyvtárba. Hatalmas terem volt plafonig érő könyves polcokkal. Három, négy sor polc után volt egy- egy hosszú asztal, ahol a diákok tanulhattak és olvashattak zavartalanul, illetve a terem végében 6 nem túl új számítógép állt. Sajnos nem volt időm tüzetesebben megnéznem a könyvektől roskadozó polcokat, mert olvasó jegyet kellett csináltatnom, meg a tankönyveim súlya mellett már nem is bírtam volna többet.
De megfogadtam, hogy amint tudok, visszajövök ebbe a paradicsomba!
Mikor kicsi voltam nagyon sokat olvastam és imádtam, hogy egy könyv által olyan messzire jutottam el az otthonomtól, mint még soha, mindenem volt az olvasás. Aztán nagyobb lettem, „menő” és elvárásokkal teli, akinek annyi ideje sem volt, hogy a nővérét felhívja telefonon, nem hogy olvasson. Ez másképp lesz, be fogok pótolni minden elvesztegetett időt és annyi könyvet fogok elolvasni ez alatt az egy év alatt amennyit csak, tudok!
A vacsoránál a diri néni beszélt végig valami olyasmiről, hogy nagyon reméli ez a fegyelmezetlen nyafogás csak a ami napnak lesz az ismertetője és ne az egész évnek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a nyafogás, hogy lehet fegyelmezett, mindenestre a diri néni végig beszélt róla másfél órát. A vacsoráról kb ennyit, ja meg ettem egy meggyes joghurtot, finom volt.
- Amennyiben van valamilyen kérésetek, ezzel vagy a házirenddel kapcsolatban, most nyugodtan feltehetitek ez az „óra ” erre van – mondta kedvesen a doki és öltözetéből kiindulva, sima, farmer és egy ing, semmi köpeny tényleg lazára vette a figurát.
Még Liliék fel sem tették a kezüket már a doki előtt volt a noteszem:
Hogy lehet kihúzatni a kémiát??????
- Sajnálom Emma, de a szüleid a kémiát választották neked, vészeld át valahogy – nézett rám együtt érzően, de azzal nem sokra mentem.
Meg lehet bukni?
- Nem lehet megbukni, de azért kérlek, viselkedj rendesen, mert az év végi jegyed viszed, majd magaddal a következő tanévre. Ráadásul az igazgató asszony nem szereti túlzottan a rendbontást.
- Ő a kémia tanár? – akadtak fenn Erik szemei.
- Igen, Erik ő- biccentett a doki.
- Biztos nem lehet valahogy húzatni? – kérdezte kétségbe esetten.
- Biztos – zárta rövidre a doki. – Rebeka?
- Kérem szólítson Bekkának – mosolygott.
- Rendben, - bólintott - Bekka van valami kérdésed?
- Igen, a házirendben az áll, hogy négy készségtantárgy lesz és az én órarendemben, ha jól számolom 5 is szerepel – ingatta a fejét.
- Igen, valóba így van, illetve a nyelvórák sem szerepelnek a házirendben, még – tette hozzá – Remélem azért a napi maximum 5 óra nem lesz túl megterhelő számotokra. Igyekeztünk úgy kialakítani az órarendeteket, hogy jövőre minden esélyetek meglegyen, ott folytatni az életeteket ahol most szüneteltetitek – mosolygott, mi meg megemésztettük a halottakat és bólintottunk. – Remek, akkor most körbe adnék egy papírt erre kérlek titeket írjátok fel, a neveteket és mellé egy választott idegen nyelvet. Angol és Német közül tudtok választani – tette még gyorsan hozzá, mikor Oscar, Lili és Bekka keze is egyszerre lendült a magasba.
Szinte gondolkodás nélkül a németet írtam. Túl sokáig tanultam már angolul kényszerből.
Ha már a kémiával szenvednem kell, legalább ez menjen könnyen. (Hatodikban egy évet kinn Németországban kellett iskolába járnom, mert apu ott kapott munkát.) Meg aztán Lili és Bekka tuti angolra megy és tudom nem szép, de legalább ennyi nyugtom lesz.
- Köszönöm - szedte be a doki a lapot. – Egyéb kérdés? – Egyszerre hat kéz lendült a magasba (biztos, ami sicher, alapon Lili mindkét kezét feltette). – Lili?
- Nincs rá esetleg valamilyen mód, hogy visszakaphassam a telefonomat? – pislogott nagyokat.
- Nem hinném – jelentette ki a doki.
- Tuti?
- Tuti.
- Tablet? –kérdezte.
- Nem.
- És laptopot szabad használni? – próbálkozott tovább.
- Természetesen használhattok számítógépet – monda a doki, mire Lili teljesen fellelkesült, de még nem fejezte be. – a könyvtárban. Azonban internetkapcsolat csak kéthetente egyszer fél óráig van.
- H ez mekkora szívás! H csekkoljam így a facemet? H twitteljem ki mi történik velem és h töltsek instrára naprakész képeket????? – akadt ki teljesen. A doki inkább nem is kommentálta a hallottakat, csak valamit felírt a füzetébe.
- Következő kérdés – mondta – Oscar?
- Lehetne, hogy kapjak egy tv-t? – vetette fel nemes egyszerűséggel
- Mármint? – értetlenkedett Kovács doki
- Annyira rossz, hogy nincs szobatársam, így olyan, hogy is mondjam üres a szobán és persze vannak remek klasz könyveim, de ők nem beszélnek. Szóval szeretném megkérdezni kaphatnék – e egy tv-t, hogy tudajk filmeket nézni, dvd lejátszóm természetesen van – hadarta.
- Hmm érdekes kérdés- gondolkodott el a doki - Vissza térünk rá jó?
- Jó – mondta Oscar – Szabad? – kérdezte a noteszemre bökve, kíváncsi voltam mit akarhat így átnyújtottam neki, a kérdésem már úgy is felírtam egy külön papírra.
- Emma van kérdésed? – bólintottam, és átnyújtottam a lapot.
Muszáj haza menni az utolsó hétvégeken?
Kovács doki kicsit megdöbbent, de azért válaszolt – Nem, hiszem, nem tudom, ennek utána kell még járnom – válaszolta kicsit zavartan, tudomásul vettem. Kovács doki kicsit belemerült a gondolataiba, Lili még mindig dühöngött, Oscar a noteszembe firkálgatott (Egyébként egy csúcs mozgóképet kaptam egy frizbiző kutyáról, több lapot nem tépek ki ebből a noteszből.) Bekka vadul jelentkezett Erik pedig a lépcsőt bámulta mögöttem, talán a fokokat számolta vagy nem tudom.
- Kovács doktor? – kérdezte óvatosan Bekka. – Lehet egy kérdésem?
- Persze, persze – ocsúdott fel a doki – elnézést, hallgatlak.
- Azt szeretném kérdezni, hogy honnan lesznek tankönyveink, mert ha jól emlékszem azt nem kaptunk – mondta.
- Igen, a könyvek. Teljesen el is felejtettem. Bocsássatok meg, kicsit sok nekem ez az évkezdés, de ígérem gyorsan felveszem a tempót – szabadkozott – Szóval a tankönyveiteket, délután két órakor tudjátok át venni a könyvtárban. A könyvtár a legfelső emeleten balra található – mondta és vadul lapozgatni kezdett egy kisebb füzetkében, hogy nem hagyott – e ki valamit. – Egyéb kérdés? Igen, Erik?
- A tanórák itt is olyan hosszúak, vagy kegyelmet kapunk és rövidebb ideig tartanak? - kérdezte.
- Kegyelem?
- Aha, tudja, mert gyogyósok vagyunk – bandzsított.
- Mint már mondtam, itt senki sem gyogyós, és bár szép próbálkozás el kell keserítselek, mind minden rendes tanintézményben, itt is 45 percig fog tartani egy tanóra. És mielőtt megkérdeznétek, igen, 8 –kor kezdődik a tanítás és az órák köz 10 perces szünetek lesznek – ismertette. – Egyéb kérdés? – senki nem jelentkezett és lassan kezdtek ismét visszaszállingózni a diákok ebédre, szalad az idő. – Rendben akkor gyorsan elmondanék még néhány információt. Először is a tantermetek a második emeleti kettes terem lesz, a testnevelés óra lent az alaksori torna teremben lesz, illetve a választott tantárgyak helyéről még nincs pontos információm, amint meg tudok, valamit majd értesítelek titeket, vagy majd a szaktanárok jelentkeznek. Ami pedig az csoportos terápiákat illeti, minden délután 16-18 óráig lesznek, jó idő esetén kint a farönköknél, esős időben egyelőre itt, amíg nem találok szabad termet. Azt pedig mindenki órarendjének a hátuljára felírtam, mikor esedékes a pénteki kontroll vizsgálata. Természetesen bármikor megkereshettek az irodámban, ami fiúk lakószárnyának földszintjén, az egyéni foglalkozások itt lesznek. Azt hiszem ennyit akartam – sóhajtott. – Kérdés?
- Egyenlőre nincs – válaszolt Erik mindenki helyében.
- Rendben – bólintott a doki – Jó étvágyat, holnap találkozunk délután találkozunk, most pihenjétek ki magatokat és jó étvágyat az ebédhez – mondta mosolyogva, majd elsietett a jegyzeteivel.
Az ebéd azt hiszem valami spagetti szerűség akart lenni, nem igazán ízlett, sokkal inkább lekötött Oscar mozgóképét, amit a noteszembe varázsolt, eszméletlen tehetséges.
Kettőig a szobámban hallgattam Lili és újdonsült barátnője, Bekka értelmesnek nem igazán nevezhető beszélgetését, próbáltak bevonni engem is, aztán mikor meglátták, hogy bedugom a fülest és hanyatt fekszem az ágyon feladták. [Megjegyzés: ELEMET KELL SZEREZNEM!!]
Kettőkor aztán felmentük a könyvtárba. Hatalmas terem volt plafonig érő könyves polcokkal. Három, négy sor polc után volt egy- egy hosszú asztal, ahol a diákok tanulhattak és olvashattak zavartalanul, illetve a terem végében 6 nem túl új számítógép állt. Sajnos nem volt időm tüzetesebben megnéznem a könyvektől roskadozó polcokat, mert olvasó jegyet kellett csináltatnom, meg a tankönyveim súlya mellett már nem is bírtam volna többet.
De megfogadtam, hogy amint tudok, visszajövök ebbe a paradicsomba!
Mikor kicsi voltam nagyon sokat olvastam és imádtam, hogy egy könyv által olyan messzire jutottam el az otthonomtól, mint még soha, mindenem volt az olvasás. Aztán nagyobb lettem, „menő” és elvárásokkal teli, akinek annyi ideje sem volt, hogy a nővérét felhívja telefonon, nem hogy olvasson. Ez másképp lesz, be fogok pótolni minden elvesztegetett időt és annyi könyvet fogok elolvasni ez alatt az egy év alatt amennyit csak, tudok!
A vacsoránál a diri néni beszélt végig valami olyasmiről, hogy nagyon reméli ez a fegyelmezetlen nyafogás csak a ami napnak lesz az ismertetője és ne az egész évnek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a nyafogás, hogy lehet fegyelmezett, mindenestre a diri néni végig beszélt róla másfél órát. A vacsoráról kb ennyit, ja meg ettem egy meggyes joghurtot, finom volt.
Hát nagyjából így telt a napom, holnap szerda, ami
azt jelenti, hogy matekkal kezdek, remek számok korán reggel. És továbbra sincs
elemem, holnap muszáj lesz szereznem valahonnan!
Most pedig megyek és forgolódok olyan 3 órát az ébresztőig. Ki tudja, talán rájövök, honnan ismerős ennyire Erik.
Most pedig megyek és forgolódok olyan 3 órát az ébresztőig. Ki tudja, talán rájövök, honnan ismerős ennyire Erik.
Első hét-
Szerda
Ismételten egy nagyon sűrű nap rengeteg
információval, feldolgozni valóval, az első kék cetlimmel és végre valahára
elemekkel! Na de ne ugorjunk ennyire előre.
Arcok, nevek, helyszínek, megannyi év. Az óvodás
korom óta őrzött emlékektől egészen addig
a napig mindent próbáltam az éjjel felidézni, de semmi, egyszerűn képtelen
vagyok rájönni, miért tűnik olyan ismerősnek. Persze megkérdezhetném, de ha
tévedek, és mégsem ő rémlik, hanem csak valaki, akire hasonlít, eléggé
kellemetlen szituációba sodródnék, nekem
pedig épp az a célom, hogy elkerüljem a hasonló helyzeteket.
Fél ötkor aztán nem bírtam tovább a fák susogásának és Lili irdatlan horkolásának kórusát, muszáj volt felkelnem. Egy ideig ültem az ablakban az erdőt figyelve, de ilyenkor napkelte előtt még az erdei állatok is alszanak. Jobban mondva rajtam kívül mindenki szunyókált. Gondolom, felmerül a kérdés, hogyan bírom alvás nélkül. Nem tudom, komolyan fogalmam sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy még mindig jobb az fáradtsággal harcolni, mint az álmaimmal. Mikor rá jött az orvosom, hogy ébren töltöm az éjszakát tele tömött altatóval, de nem segített, az álmok maradtak. Tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon nem megoldás, de egyelőre ez van. Azonban hamarosan ki kell találnom valamit, mert ma bebizonyosodott, hogy fizikailag nem bírom még a normál pörgési fokozatot sem…
Fél ötkor aztán nem bírtam tovább a fák susogásának és Lili irdatlan horkolásának kórusát, muszáj volt felkelnem. Egy ideig ültem az ablakban az erdőt figyelve, de ilyenkor napkelte előtt még az erdei állatok is alszanak. Jobban mondva rajtam kívül mindenki szunyókált. Gondolom, felmerül a kérdés, hogyan bírom alvás nélkül. Nem tudom, komolyan fogalmam sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy még mindig jobb az fáradtsággal harcolni, mint az álmaimmal. Mikor rá jött az orvosom, hogy ébren töltöm az éjszakát tele tömött altatóval, de nem segített, az álmok maradtak. Tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon nem megoldás, de egyelőre ez van. Azonban hamarosan ki kell találnom valamit, mert ma bebizonyosodott, hogy fizikailag nem bírom még a normál pörgési fokozatot sem…
Az nyugis erdő bámulása nem sokáig kötött le,
ráadásul az eső is elállt így azt sem tudtam figyelni. Némi civakodás után –
magammal természetesen- végül elmentem a mosdóba, azzal a feltett szándékkal,
hogy zuhanyozzak. Igazából engem nem nagyon érdekel mostanában ez a
tisztálkodás téma, de láttam tegnap Lili tekintetét, mikor kérdezte nem megyek-
e én is tusolni és csak a fejemet ráztam, egy mérges csivava tekintete az
övéhhez képest…
Szóval elindultam a „megtisztulás” ösvényén ám utam során akadályba ütköztem, mely majdnem eltérített célomtól. Magyarul: A folyosón nekem jött az a drága csoporttársam, xy és akkora lendülettel lökött a falnak, hogy azt hittem beesek a hármas számú szobába. Persze nem lepődtem meg azon, hogy bocsánatot sem kért és igazából azon sem nagyon akadtam fenn, hogy mit keres a lányok lakrészében hajnali öt körül. Ami viszont már érdekesebb volt, hogy mikor xy elhaladt az ajtónk előtt hármat kopogtatott azon.
[Megjegyzés: Valamit kezdeni kellene ezzel a legyengülés dologgal, mert a két napos naplóírástól annyira izomlázas a csuklóm, hogy alig tudtam elfordítani a csapot a tusolóban.]
Mikor a fürdés után visszatértem Lili nem volt sehol.
Különösebb képen nem aggódtam a szobatársnőmért, hogy is mondjam szépen, hát szóval ismerem a hozzá hasonló lányokat. Sőt régen még én is egy voltam közülük, így hát semmi jogom elítélni.
Mindenesetre megfogadtam, hogy rajtuk tartom a szememet.
( Doktor úr nagyon szépen kérem, NE vegye figyelembe Lili szabály sértését, nem szeretném ha miattam kerülne bajba!!!!)
Szobatársnőmmel, a reggelinél találkoztam ismét.
Mivel tegnap viszonylag sokkos állapotban bukdácsoltam el a reggeli helyszínére engem is meglepett ma milyen könnyedén oda találtam, egyedül.
Az étkezde zsongott; mindenki fene izgatott volt, hisz ma kezdődik csak igazán az iskola, tanítási órákkal, tanárokkal és számokkal.
Mire oda értem az asztalunkhoz – xy kivételével - már mindenki ott volt. Lili egyből kérdően nézett rám, tudni akarta vajon számon kérem-e? Alig láthatóan nemet intettem, majd leültem Bekka és Oscar közé, kisebb bajom is nagyobb annál, mintsem szobatársnőm kicsapongásait verjem nagydobra. Csendben terveztem megenni a reggelire magammal hozott müzli szeletet, a kommunikáció teljes hiányában.
Szerencsétlenségemre a többiek, velem ellentétben, igen kommunikatívnak bizonyultak:
- Jó reggelt! – mosolygott Bekka.
- ’reggelt Némi – becézett Erik? mindenesetre elég furán hangzott ám nem ez volt a leg érdekesebb köszöntés.
- Hola Chica! – és igen, komolyan ez a mondat hagyta el a tökéletesen egymáshoz passzoló szettbe bújtatott Oscar száját. – Hogy aludtál? - érdeklődött. Miután magamhoz tértem a kezdeti sokkból megráztam a fejem – ha még mosolyognék, valószínűleg megtettem volna- és írni kezdtem.
Sehogy. Te?
- Én sem aludtam! Nagyon izgatott vagyok/voltam a mai nap miatt! „Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.” – mondta szentimentálisan.
- Így jártam anyátokkal – vágta rá Erik.
- Szép – bólogatott Oscar – 10-ből egy, de ez nehéz volt, ez két strigula – lelkesedett és már húzta is a kiskönyvébe, vagy valami olyasmijébe a vonalakat. Értetlenül járattam köztük a szemem és már épp kérdezni akartam, mikor Erik válaszolt:
- Folyamatosan filmekből és sorozatokból szedett idézetekkel fáraszt. Megegyeztünk, ha nap végéig kitalálom, az idézetek legalább a felét akkor abba hagyja – ismertette. – De úgy fest, maradnak - húzta el a száját.
- „A jövő nincs kőbe vésve” – kacsintott Oscar, majd hozzá tette – Hősök. Egyébként te miért nem aludtál? – kérdezte.
Egy ideje már nem alszok.
- „Álmok. – meredt a távolba - Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. – rám nézett - És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan – tárta szét a karjait.
Gossip girl
- Helyes – bólintott elismerően - Akarsz fogadni? – kérdezte.
- Igen, igen – bólogatott Erik, mint azok a kutyák a kocsik elején – Akarj! Légyszíííííí nélküled tuti nem nyerek – kérlelt boci szemekkel.
- Én szívesen segítek! – ajánlkozott Lili egyből.
Valóban nem meglepő, a reggeli kiruccanása. Az sem igazán okozna meglepetést, ha lenne köztük valami, sőt sem tartom kizártnak, hogy már korábbról ismerték egymást. Csak az nem világos miért mászik rá Erikre ennyire nyilvánvalóan? Mondjuk nem is az én dolgom. Szobatársnőm annyi vasat tart a tűzbe egyszerre amennyit csak akar. Remélhetőleg Erik okosabb annál, mint sem bedőljön szobatársnőmnek.
Erik mintha meg sem hallotta volna az ajánlatott folyamatosan engem fürkészett a válaszra várva.
Bocs, de nem fogadok. – írtam - Többé már nem – tettem hozzá magamban. Egy hatalmas sóhajt kaptam válaszul.
(Doktor úr talán innentől nem kellene elolvasnia, ugyanis ismételten nem szeretném, ha Lili miattam kerülne bajba.)
- Mondom, én szívesen segítek! – mondta Lili már sokkal erőszakosabban.
- Talán megkérhetném a szobatársamat, elég kockának tűnik..- kezdett elmélkedésbe Erik.
- FOGADD MÁR EL A SEGÍTSÉGEM !– mondta hisztérikusan Lili.
- Feltéve, ha visszatért már a reggeli útjából – fejezte be Erik és olyan pillantást vetett a szőkeségre, hogy majdnem én szégyelltem el magam. Á, szóval xy Erik szobatársa, ő pedig vagy annyira okos, hogy valamiből rájött, hogy ezek ketten reggel együtt voltak, vagy szerencséje volt és beletrafált, esetleg – bár ezt kétlem- xy beavatta.
Tagnapi „megmentőm” és igencsak hisztis szobatársnőm egy ideig farkas szemet néztek majd Lili kifakadt:
- Nem tudom, mit feltételezel te rólam, de – emelte fel az ujját- jól gondold meg mit mondasz nekem, mert esküszöm nem állok jót magamért. – fenyegette meg Eriket, majd kirúgta széket maga alól és emelt fővel távozott. Persze a jelenet nem volt ennyire filmszerű. Eriken és rajtam kívül senki nem figyelt rá, ráadásul nem tudott egyből felállni, a széke megakadhatott valamiben, vagy csak szimplán ennyire, hát béna. Mindenestre nem hogy félelmet nem keltett, de még egy mosolyt is majdnem kicsalt belőlem, ahogyan kihúzott háttal felszegett fejjel eloldalgott, közben természetesen vagy tíz másik embert fellökve.
Ezután egy ideig csendben ette mindenki a reggeliét, amikor megszólalt a csengő, ami mint Oscartól megtudtam azt jelentette, hogy negyed óra és kezdődik az első óra. Ami matek, remek.
- Hát Lili meg hová tűnt? – kérdezte Bekka, de már senki nem válaszolt rá, mindenki elindult felvenni a könyveit. Szegény lány annyira elmerült saját gondolatiban, hogy fel sem tűnt neki, mikor újdonsült barátnője elviharzott.
Mikor beléptem a szobába Lilit az ágyán találtam és valamit épp a matraca alá rejtett. Nem láttam mi volt az és bár megvallom, érdekel, továbbra sem az én dolgom.
Felvettem a tegnap beszerzett ezer évesnek kinéző tankönyveimet, az órarendem másolatát – a naplómmal még sem rohangálhatok – és már mentem is a matek teremnek jelölt első emeleti terem felé.
A lépcsőfordulóban Oscar, Erik és mellettük meglepetésemre xy ácsorgott, mintha várnának valakit.
- Á, Emma Helló! – üdvözölt Oscar, annak ellenére, hogy kb. 10 perce váltunk el.
Sziasztok. Vártok valakit?
- Ja, igen – felelte – Bekka a lelkiismeretünkre kötötte, hogy várjuk meg itt, mert különben eltéved - mondta.
- Mi pedig jó fejek vagyunk és megvárjuk – villantott egy száz wattos mosolyt Erik.
Értem. És ő? Mutattam xy felé.
- Csapódott. – vont vállat – Amíg nem kezd balhézni nem zavar.
Aha... Ahogy végig mértem xy-t érdekes érzés kerített hatalmába. Nem tartom magamat jó emberismerőnek, nagyon nem… De volt benne valami, ami miatt még inkább elbizonytalanodtam. A tegnapi viselkedése alapján egyértelműen egy barom. Most viszont, ahogy épp az mp3 készülékével bajlódott, a lépcső korlátjának dőlve, annyira nem is tudom, ártatlannak tűnt… Elég hamar megcáfolt:
- Hogy az ***** - kiáltott fel hírtelen. – Két napja cseréltem ebben a szarban elemet, de megint lemerült. – mérgelődött és már hajította is volna el jó messzire a kis kütyüt, mikor Oscar megszólalt:
- Nálam van egy csomó elem, ha gondolod, adhatok párat – ajánlotta fel.
- Minek neked az elem? – kérdezte xy.
- Hordozható DVD lejátszó – vonta meg a vállát.
- Nem vették el? – faggatta tovább xy.
- Senki nem kérdezte van- e nálam – felelte Oscar egyszerűen.
- Nagy vagy – bólintott elismerően xy.
- Kösz. Akkor kell az elem?
- Ja jól jönne.
- Ebédre viszem őket – zárta le Oscar.
Annyira belefeledkeztem ebbe a furcsa jelenetbe, hogy teljesen el is felejtettem, hogy elem éppenséggel nekem is kell. Ám mielőtt szólhattam izé írhattam volna, Kovács doki jelent meg hirtelen a semmiből.
- Gyerekek, de jó, hogy itt vagytok! – lihegett – Tegnap teljesen kiment a fejemből – mondta miközben a táskájában turkált, majd előhúzott hat kis kártyát, amiket a pólóra lehet tűzni – Szeretném, ha ezeket még most feltennétek - osztotta el a nevünkkel ellátott névkártyákat- és egy két hétig, de inkább egy hónapig jó lenne, ha minden nap hordanátok, hogy a tanárok könnyebben meg tudják tanulni a neveteket – hadarta. - Xavér örülök, hogy ki jöttél a szobából – nézett xy-ra aki ezek szerint a Xavér névre hallgat, nem is tévedtem akkorát. :D – Mit is akartam még – csóválta a fejét a doki,
szegény sok neki ez az év eleje dolog, de eddig még lelkesnek tűnik – Megvan!
Srácok – nézett Oscarra és Erikre – jó pofa pólóitok vannak ez nem kérdés, de
Harp Edina igazgató asszony megkért, hogy adjam át, hogy is mondta? Megvan,
legyetek szívesek az egyenruhához tartozó ruhadarabokat nem kicserélni. Vagyis
a menő póló hétköznap nuku, hétvégén baro. – erre szerintem senki nem volt
felkészülve így reggel 7.56 –kor.
- Doki, ezt ne erőltesse – veregette meg a vállát Erik
- Értünk mi a szép szóból, látja, ma már ing is van rajtam – mutatta neon zöld kockás ingjét Oscar.
- Elég, ha ebédnél öltöztök át – mosolygott a Kovács doki, majd tovább robogott.
- Nem értem mi baja van mindenkinek a pólóimmal – mondta sértetten Erik – Először Emma, most meg a diri néni. Tényleg ennyire szörnyű? – tárta szét a zakóját. Einstein öltötte rám a nyelvét teljes póló nagyságban alatta pedig a felirat Az őrültség és a zseniség egyformán relatív!
Oscar hangosan felnevetett.
- Hali skacok! Már jövünk! – integetett Bekka, miközben átvágott a tömegen a nyomában tipegő – minimum húszcentis volt a sarok – Lilivel, aki rá sem nézett Erikre.
- Akkor, ha mind megvagyunk, mehetnénk is – mondta Xavér.
Viszonylag rövid keresgélés után végül megtaláltuk a matek termet, ahol már ott várt a matematika tanár. Negyvenes évei végén járó, szigorú tekintetű kopasz pasas volt egy irdatlan ronda cipőben. Nem is találok rá szavakat, amikkel jól le lehetne írni, tényleg iszonyat ronda volt.
- Gyertek, gyertek – mondta a tanár úr- Értékelném, ha ezen túl időben itt lenne az osztály és nem az utolsó pillanatban esne be! Az anyag sok az idő kevés! Most pedig az ülésrend. - csapta össze tenyerét.
- Ülésrend? – rökönyödött meg Erik.
- Igen Erik fiam ülésrend és amennyiben a szaktanár mást nem kér, minden órán így foglaltok helyet értve vagyok? – meredt szegény Einstein pólós osztálytársamra.
- Értve – mondta Erik.
- Tehát akkor az ülésrend. – mondta és levett egy papírt az asztaláról. A teremben tizenkettő egy személyes asztal foglalt helyet egymás mellett négy katonás sorban és három oszlopban.
- Második padsor balról jobbra: Rebeka, Géza, Lili. Harmadik padsor: Erik, Emma, Xavér. Foglaljatok helyet. – mondta. Itt tényleg senki nem használ, vezetéknevet? Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, illetve én még le sem ültem Oscar már jelentkezett.
- Igen - hunyorgatott a tanár, hogy le tudja olvasni a nevet – Géza?
- Tanár úr megkérhetném, hogy Géza helyett Oscarnak szólítson?
- Miért fiam, talán elírták a neved?
- Nem, csak…
- Akkor talán édesanyád nem ezt a nevet adta neked mikor hosszas vajúsás után végre világra hozott?
- Hát..
- Mi hát?
- Semmi - sütötte le a szemét Oscar – Jó lesz a Géza.
- Még szép, hogy jó lesz! – kiáltott majd felsétált a tábla előtti kis pódiumra, hihetetlen, hogy itt még ilyen is van! – Vegyétek elő a füzeteteket – utasított. Egyszerre négy kéz lendült a magasba (Nálam mindig van valamilyen füzet mostanában, a másik laptulajdonos pedig Oscar volt.)– Géza fiam, adj lapot annak, akinek nincs. – utasította a matek tanár. Oscar pedig el kezdte osztani füzetét. – Remek, akkor talán kezdjük is. Engem Szabó Áronnak hívnak, de nektek csak tanár úr. – jelentette ki szigorúan. Az eddig a star warsos füzetlapot tanulmányozó Eriknek felcsillant mellettem a szeme. Szegény Áron tanár úr mit fog kapni…
- Most pedig mindenki írja fel nagy betűkkel TISZTELET – utasított, majd ő is így tett a táblánál. – Diákjaimtól elvárom a tiszteletet, amennyiben valaki tiszteletlen az jobb, ha felköti minden nemű és formájú alsóját. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Most pedig szeretném, ha kitöltenétek ezt a nyomtatott feladat lapot. Figyeljetek, mert ez lesz az első jegyetek! – Körbe nézett a termen - Géza gyere oszd ki, de a gyorsabbikból, mert megy az idő! – kiáltott, majd kiosztatta a feladatlapokat. A lapon öt feladat volt. Gondolom ahány jó annyi lesz az osztályzat. A matek sosem volt a libling tantárgyam, de a hatodik óta tartó külön tanárhoz járás a tavalyi év végre meghozta eredményét és bár vért izzadtam végül egy erős négyessel zártam. A tesztlapot és a tanárt elnézve, idén a kettesnek is örülni fogok…
A gyilkos matek után a tesi következett, végre valami amiben jó vagyok!
Azt hittem egy ekkora intézmény alaksora majd ijesztően fog hatni, de annyira spécin ki volt világítva, hogy cseppet sem keltett hát borzongató érzéseket bennem.
Az öltöző túl nagy volt hármunknak, így bőven jutott pad mindenkinek, sőt. Lili és Bekka természetesen Áron bát szidta, volt benne valami, de a stílusuk annyira messze állt az új énemtől, hogy inkább kimentem.
A terem üres volt még mikor beléptem. Oldalt kinyitható lelátó volt épp összezárva, mint a rossza amerikai horror filmekben, amikben egy ilyen masina alá szorul be valaki. A terem vagy inkább csarnok, hatalmas volt. A belmagasságot elnézve elég nehézkesesen lehetett elhinni, hogy fölöttünk még jó háromemeletnyi épület rész fekszik. Nem sokkal utánam egyébként megjelentek a többiek is a tanárnővel a nyomukban.
- Sziasztok, gyerekek! – üdvözölt minket – Én Kiss Tímea vagyok – mutatkozott be, majd a mellette álló húsz, huszonegy éves lányra mutatott – Ő pedig Márti idén ő fog nekem segíteni.
- Hello – köszönt Márti – Néhány éve én is ennek a csodás intézetnek a lakója volt. Látom nem igazán értetek egyet a csodás szóval, pedig higgyétek el, hogy az. Most testnevelő tanárnak készülök és az igazgató asszony volt, olyan kedves és megengedte, hogy itt töltsek idén egy év gyakorlatot. – ismertette a helyzetét, mi pedig bólintással jeleztük, megértettük.
- Rendben, akkor elmondanám a tudni valókat- kezdte a tanárnő – Felszerelés: az iskolai egyen testnevelés ruha, amit óra végén megkaptok. A tanórákon épp olyan viselkedést várok el, mit a többi órán. Balesetvédelem: Egyetlen szabály van, amit minden körülmények között be kell tartanotok. Amihez nem adok engedélyt, ahhoz nem nyúlsz!!
Most pedig álljatok be egy gyors torna sorba, egy kettő – tapsolt egyet. Ez a taps valami mánia a tanároknál? A torna sor egyébként, hamar megvolt és a húszcentis sarok nélkül Lili elé kerültem, így nem én lettem az utolsó. A legmagasabbnak egyébként Oscar bizonyult.
- Remek. Akkor most ki megyünk és felmérjük az állóképességeteket.
A társaságunk beszélő tagjai egy éles morajjal fejezték ki nem tetszésüket.
- Nincs vita, utánam indul!- kiáltotta a tanárnő. Tuti katona volt, és ezt nem csak a terepszínű nadrágjából és a fekete bakancsból gondolom.
A felmérés egyébként annyiból állt, hogy körbe kellett futni az erdőt, időre. Mivel azonban mi nem voltunk túl jártasak a környéken, ezért Márti futott előttünk mutatva a helyes irány, a tanárnő pedig a sereget hajtotta és néhány nem túl kedves szóval illette azt, aki nem úgy teljesített, ahogy ő elvárta. Egyébként másodikként értem be Márta mögött egy fél Einstein nyelvnyivel megelőzve Eriket.J
-
- Felőlem – vont vállat Erik én viszont bajban voltam, mert nem volt nálam semmi író eszköz. Segítségkérően néztem tegnapi megmentőmre hátha ma is segít. Szerencsémre vette a lapot. Kézzel, lábbal elmutogattam neki, hogy szívesen részt veszek az atléták között.
- Emma is benne van – tolmácsolta végül Erik. A tesi tanár egy ideig furcsán nézett, de bólintott - holnap megbeszéljük a részleteket. – majd ott hagyott minket.
Szó szerint beestem az öltözőbe, majd mivel kicsit sokat készülődtem, a nyelvi terembe is. Mint később kiderül feleslegesen siettem, mert a németet oktató tanár csak a jövő héten érkezik, így az e heti órák lyukasak lesznek. A terem egyébiránt nem volt túl nagy vagy talán az volt furcsa, hogy körülbelül tizenöten voltunk. Gondolom, mindenki, aki az iskolában a németre iratkozott, a csoportomból senki. Az órát egyébként a diri néni helyettesítette, ergo csendes háromnegyed óra töltöttünk együtt.
Az utolsó óra nyelvtan volt az osztálytermünkben, ahol amúgy még nem is voltunk. A terem még üres volt mikor bementem, elfoglaltam a második padsor középső padját, és amíg vártam már éreztem az izmaim holnap, rettenetesen fognak sajogni.
Tizenkét éves korom óta egy két kivétellel minden nap eljárok futni. Kezdetben kötelező volt, hisz másképp nem érhettem volna el az elvárt alakot, aztán végül megszerettem. Szeretem, mikor a saját gondolataimba temetkezve róhatom a köröket, megnyugtat. Ez szinte az egyetlen dolog amit a szüleimnek köszönhetek, bár ezt sosem vallanám be nekik. Még nyáron is eljártam futni. Hajnalban olyan három óra környékén, mikor a szüleim már aludtak és a levegő sem volt annyira forró. Felmerülhet, ilyen tájt nem járkál- e mindenféle kétes alak? De, járkál, csak senkinek a figyelmét nem kelti fel egy kinyúlt, pecsétes melegítős, zsíros hajú bűzölgő valami. Mint említetem, nem sokat adtam a megjelenésre.
A gondolataimból a többiek zaja szakított ki.
- Végre egy normális tanár! – jelentette ki Oscar.
- Jaja, Miss. C. nagyon jó fej – kontrázott Erik.
- Emma kár, hogy nem angolra jöttél – sajnálkozott Oscar – vagy hat film idézetet mondtam és Miss. C. ötöt kitalált – áradozott. Gondolom mondta volna még tovább, ám ekkor belépett a magyar tanárnő.
- Remek, remek. Látom megtaláltátok a helyeteket. Én –nem értettem tisztán – Melitta vagyok. Most pedig nyissátok ki a könyvetek és olvassátok el az első fejezetet óra végén kérdezek!
Körülbelül a harmadik sornál csukódtak le a szemeim és hosszú idő után először álmok nélkül aludtam. Egészen addig, míg a csengő fel nem keltett.
- Emma egy pillanatra – szólt a tanárnő, mikor már kifelé indultam a teremből – Szeretném, ha ez még egyszer nem fordulna elő! – kiáltott rám és kezembe nyomott egyből 5 kék cédulát- Ajánlom, hogy pótolja be a mai óra anyagát, ugyanis a szombati elzáráson kikérdezem. - jelentette ki, majd kiviharzott a teremből. Remek már csak ez hiányzott.
Ebédnél aztán mindenki mondta a magáét, a legtöbb szó persze a matek tanárt érte, de a magyar tanárnő sem sokkal maradt le, így szorult csak a harmadik helyre a tesi tanár a maratoni futással, Miss. C.-t pedig továbbra is mindenki istenítette. Illetve nem mindenki. Xavér egész ebéd alatt - ami egyébként hal volt, amit nem ártott volna szerintem legalább kifogni mielőtt bepanírozzák- az mp3-mát nyomkodta. Amiről eszembe jutott az elem hiányom.
Megböktem Oscar vállát.
Tudnál nekem is kölcsönözni egy pár elemet?
- Persze – mosolygott – Hiszen tudod „Néha nem kell megmenteni a világot. Néha elég, ha a barátunkat tesszük boldoggá.”
- Feladom – mondta Erik leejtve az evőeszközeit.
- Doktor csont. – mosolygott Oscar- Ne add fel „ A remény él... mert a bizonyíték soha nem hal meg.”
- Döglött akták? – kérdezte Erik bizonytalanul.
- Pontosan! Látod, megy ez! Újabb két strigula! – lelkesedett Oscar.
Erik a fejét csóválta a szája sarkában megbújó mosollyal.
Annyira meglepett a kijelentés, hogy megköszöni is elfejtettem a hőn áhított elemeket. Mármint nem a reménnyel kapcsolatos, hanem amit Oscar a barátságról mondott.
Alig egy napja ismer és már a barátjának nevezett, mindenki előtt pedig semmi haszna nem származik belőle. Talán valójában ez a barátság és nem az, amit én eddig annak véltem..
Olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem mikor a többiek elmentek.
Megpróbáltam felidézni, hogy miért is kezdtem el barátkozni az emberekkel. Két oka lehetett. Egy: A szüleim szerint hasznosnak tartották a majdani kapcsolatokat , kettő: így kívánta az image-em. Talán a régi énemre a szánalmas jelző édes kevés lenne…
Végül visszavittem az ebédem 75%-át – valamikor a nagy elmélkedésem közepette megehettem a rizst. S annak ellenére, hogy tegnap láttam, mikor a konyhás néni a Köszönöm cetlimet épp úgy a moslékos edénybe dobta, mint a megmaradt ételt, ma is írtam egyet.
Úgy érezem, hálával tartozom annak, aki főz rám, aki ételt ad nekem. Ezt még Viola tanította nekem, mikor kicsi voltam és milyen igaza volt! Lehet, hogy nem épp a legfinomabb háromfogásos étterem szintjén főznek itt, de fáradoznak vele, reggel korán kelnek és estig itt vannak. Megdolgoznak azért, hogy az étkezésekkor (meleg) étel kerüljön az asztalunkra. Ezért vallom azt, hogy meg kell köszönünk a konyhás néniknek, hiszen fáradtságuk ellenére ételt adnak, nap mint nap, e nélkül pedig nehézkesen boldogulnánk.
Miután a cetlim megint a maradékok között kötött ki, a könyvtár felé vettem az irányt. Még ebéd előtt, mikor letettem a tankönyveimet, zsebre tettem az olvasó jegyemet, az órám is csak 13.02-őt jelzett, ami annyit jelentett, minden adott ahhoz, hogy bő 2 óra alatt körbe nézzek azon a csodás helyen, mielőtt kezdődik a csoportterápia.
A könyvtár az emlékezetemben is gyönyörűen élt, de amint beléptem ismét elfogott valami varázslatos érzés. Az a sok száz könyv, kaland, hely, szereplő amik/akik arra várnak, hogy kiszakíthassanak a szürke, csúf valóságból, bizsergető érzéssel töltöttek el. Oda mentem a könyvtáros nénihez, megkérdeztem szabad – e nézelődni, beleolvasni egy-egy regénybe, majd hagytam, hogy elnyeljen a könyveknek otthont adó Csodaország.
15.47perckor a maximálisan kikölcsönözhető 5 könyvel indultam meg szélsebes léptekben a szobám felé. A terápiáig alig negyed óra volt hátra és fogalmam sem volt, hol keressem a megjelölt helyszínt, a farönköket. Gyorsan, de persze óvatosan lepakoltam a szerzeményeimet, majd biztos a mi sicher magamhoz vettem egy vastagabb jegyzetfüzetet és már robogtam is az udvar felé. Lehet nem ártott volna, ha mondjuk normális ember módjára csak megyek, mert így olyan lendülettel csapódtam az előttem rendesen sétáló Oscarba, hogy rövid időn belül a lépcsősor alján találtuk magunkat.
- Emma, örülök, hogy belém botlottál – nevetett Oscar, miközben leporolta a ruháit – épp kerestelek- folytatta, majd felsegített. – Tessék, itt vannak az elemek, remélem jó hasznát veszed majd – nyújtotta át a számomra életmentő kis tárgyakat.
Köszönöööööm!!!! Megmentetted az életem! És ne haragud,j amiért így letepertelek.
- Ugyan – legyintett. – Na de gyere, mert elkésünk.
Tudod merre kell menni?
- Igen, délután bejártam az egész udvart, hogy nagyjából tudjam, mi hol van – mesélte, majd elindult az ebédlővel ellentétes irányba.
Okos.
- Csak kíváncsi – hárította a dicséretem. – Ez itt Kovács doktor irodája – mutatott rá egy tölgyfa ajtóra a folyosó elején. Bólintottam, legalább pénteken már nem tévedek el. - Egyébként, ha szabad megkérdeznem és nem veszed tolakodásnak, merre jártál délután?
Könyvtár. Mosolyogtam.
- Ez látod eszembe juthatott volna – csóválta a fejét – Miket vettél ki?
Nem igazán emlékszem a címekre, a történetek ígéretesnek tűnnek, na meg már olvastam ezektől a szerzőktől. Megvontam a vállam.
- Hű ez a leghosszabb mondat amit eddig tőled láttam, ráadásul menet közben – ámuldozott – Szereted a könyveket, igaz?
Igaz.
Oscar mosolyogva bólintott majd körbe mutatott- Itt is volnánk.
És valóban ott is voltunk, az intézménytől, körülbelül háromszáz méternyire az erdő szélén.
A csoportunk érkezésünkkel teljes lett, így kezdődhetett a terápia.
- Nos, hogy mindenki megérkezett vágjunk is bele – mosolygott ránk Kovács doki – Emma, mielőtt leülnél, ki osztanád ezeket a nyomtatványokat? – kérdezte, mikor látta, nem tudom eldönteni, Xavér és Lili vagy Bekka és Erik közé üljek-e, bezzeg Oscar egyből lecsapott a jobb szélső üres rönkre. Bólintottam. – Remek, köszönöm, a nagyobb méretű lapokból, mindenkinek hét darabot adj, kérlek. – Ismét bólintottam, majd mindenkinek a kezébe nyomtam a saját kis adagját, hm ez olyan drogdíleresen hangzott.:D
- Az eddigi rohanás és a jelenlegi „összeszedettségem” alapján arra a
köveztetésre jutottam, hogy mindenki jobban jár, ha a tanszünetekkel, iskolai
foglalkozásokkal, szakkörökkel és egyéb eseményekkel kapcsolatos programokat
kinyomtatom nektek. Így remélhetőleg tényleg minden információhoz hozzá juttok
és időtök is lesz tüzetesebben átolvasni. A holnapi terápiát az ezekkel
felmerülő kérdésekre szánom, úgy hogy kérek szépen mindenkit, hogy 24 óra alatt
olvassa el és értelmezze ezt a kb 15 sort. – mondta, majd rá tért a következő
napirendi pontra. – A nagyobb méretű lapokat vegyétek most elő légy szíves. Így
tettünk.
(A könnyebb leírás érdekében beragasztom az egyik lapot. Optimistán állok, hozzá és hiszem, hogy nem lesz rá szükségem.)
Szóval elindultam a „megtisztulás” ösvényén ám utam során akadályba ütköztem, mely majdnem eltérített célomtól. Magyarul: A folyosón nekem jött az a drága csoporttársam, xy és akkora lendülettel lökött a falnak, hogy azt hittem beesek a hármas számú szobába. Persze nem lepődtem meg azon, hogy bocsánatot sem kért és igazából azon sem nagyon akadtam fenn, hogy mit keres a lányok lakrészében hajnali öt körül. Ami viszont már érdekesebb volt, hogy mikor xy elhaladt az ajtónk előtt hármat kopogtatott azon.
[Megjegyzés: Valamit kezdeni kellene ezzel a legyengülés dologgal, mert a két napos naplóírástól annyira izomlázas a csuklóm, hogy alig tudtam elfordítani a csapot a tusolóban.]
Mikor a fürdés után visszatértem Lili nem volt sehol.
Különösebb képen nem aggódtam a szobatársnőmért, hogy is mondjam szépen, hát szóval ismerem a hozzá hasonló lányokat. Sőt régen még én is egy voltam közülük, így hát semmi jogom elítélni.
Mindenesetre megfogadtam, hogy rajtuk tartom a szememet.
( Doktor úr nagyon szépen kérem, NE vegye figyelembe Lili szabály sértését, nem szeretném ha miattam kerülne bajba!!!!)
Szobatársnőmmel, a reggelinél találkoztam ismét.
Mivel tegnap viszonylag sokkos állapotban bukdácsoltam el a reggeli helyszínére engem is meglepett ma milyen könnyedén oda találtam, egyedül.
Az étkezde zsongott; mindenki fene izgatott volt, hisz ma kezdődik csak igazán az iskola, tanítási órákkal, tanárokkal és számokkal.
Mire oda értem az asztalunkhoz – xy kivételével - már mindenki ott volt. Lili egyből kérdően nézett rám, tudni akarta vajon számon kérem-e? Alig láthatóan nemet intettem, majd leültem Bekka és Oscar közé, kisebb bajom is nagyobb annál, mintsem szobatársnőm kicsapongásait verjem nagydobra. Csendben terveztem megenni a reggelire magammal hozott müzli szeletet, a kommunikáció teljes hiányában.
Szerencsétlenségemre a többiek, velem ellentétben, igen kommunikatívnak bizonyultak:
- Jó reggelt! – mosolygott Bekka.
- ’reggelt Némi – becézett Erik? mindenesetre elég furán hangzott ám nem ez volt a leg érdekesebb köszöntés.
- Hola Chica! – és igen, komolyan ez a mondat hagyta el a tökéletesen egymáshoz passzoló szettbe bújtatott Oscar száját. – Hogy aludtál? - érdeklődött. Miután magamhoz tértem a kezdeti sokkból megráztam a fejem – ha még mosolyognék, valószínűleg megtettem volna- és írni kezdtem.
Sehogy. Te?
- Én sem aludtam! Nagyon izgatott vagyok/voltam a mai nap miatt! „Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.” – mondta szentimentálisan.
- Így jártam anyátokkal – vágta rá Erik.
- Szép – bólogatott Oscar – 10-ből egy, de ez nehéz volt, ez két strigula – lelkesedett és már húzta is a kiskönyvébe, vagy valami olyasmijébe a vonalakat. Értetlenül járattam köztük a szemem és már épp kérdezni akartam, mikor Erik válaszolt:
- Folyamatosan filmekből és sorozatokból szedett idézetekkel fáraszt. Megegyeztünk, ha nap végéig kitalálom, az idézetek legalább a felét akkor abba hagyja – ismertette. – De úgy fest, maradnak - húzta el a száját.
- „A jövő nincs kőbe vésve” – kacsintott Oscar, majd hozzá tette – Hősök. Egyébként te miért nem aludtál? – kérdezte.
Egy ideje már nem alszok.
- „Álmok. – meredt a távolba - Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. – rám nézett - És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan – tárta szét a karjait.
Gossip girl
- Helyes – bólintott elismerően - Akarsz fogadni? – kérdezte.
- Igen, igen – bólogatott Erik, mint azok a kutyák a kocsik elején – Akarj! Légyszíííííí nélküled tuti nem nyerek – kérlelt boci szemekkel.
- Én szívesen segítek! – ajánlkozott Lili egyből.
Valóban nem meglepő, a reggeli kiruccanása. Az sem igazán okozna meglepetést, ha lenne köztük valami, sőt sem tartom kizártnak, hogy már korábbról ismerték egymást. Csak az nem világos miért mászik rá Erikre ennyire nyilvánvalóan? Mondjuk nem is az én dolgom. Szobatársnőm annyi vasat tart a tűzbe egyszerre amennyit csak akar. Remélhetőleg Erik okosabb annál, mint sem bedőljön szobatársnőmnek.
Erik mintha meg sem hallotta volna az ajánlatott folyamatosan engem fürkészett a válaszra várva.
Bocs, de nem fogadok. – írtam - Többé már nem – tettem hozzá magamban. Egy hatalmas sóhajt kaptam válaszul.
(Doktor úr talán innentől nem kellene elolvasnia, ugyanis ismételten nem szeretném, ha Lili miattam kerülne bajba.)
- Mondom, én szívesen segítek! – mondta Lili már sokkal erőszakosabban.
- Talán megkérhetném a szobatársamat, elég kockának tűnik..- kezdett elmélkedésbe Erik.
- FOGADD MÁR EL A SEGÍTSÉGEM !– mondta hisztérikusan Lili.
- Feltéve, ha visszatért már a reggeli útjából – fejezte be Erik és olyan pillantást vetett a szőkeségre, hogy majdnem én szégyelltem el magam. Á, szóval xy Erik szobatársa, ő pedig vagy annyira okos, hogy valamiből rájött, hogy ezek ketten reggel együtt voltak, vagy szerencséje volt és beletrafált, esetleg – bár ezt kétlem- xy beavatta.
Tagnapi „megmentőm” és igencsak hisztis szobatársnőm egy ideig farkas szemet néztek majd Lili kifakadt:
- Nem tudom, mit feltételezel te rólam, de – emelte fel az ujját- jól gondold meg mit mondasz nekem, mert esküszöm nem állok jót magamért. – fenyegette meg Eriket, majd kirúgta széket maga alól és emelt fővel távozott. Persze a jelenet nem volt ennyire filmszerű. Eriken és rajtam kívül senki nem figyelt rá, ráadásul nem tudott egyből felállni, a széke megakadhatott valamiben, vagy csak szimplán ennyire, hát béna. Mindenestre nem hogy félelmet nem keltett, de még egy mosolyt is majdnem kicsalt belőlem, ahogyan kihúzott háttal felszegett fejjel eloldalgott, közben természetesen vagy tíz másik embert fellökve.
Ezután egy ideig csendben ette mindenki a reggeliét, amikor megszólalt a csengő, ami mint Oscartól megtudtam azt jelentette, hogy negyed óra és kezdődik az első óra. Ami matek, remek.
- Hát Lili meg hová tűnt? – kérdezte Bekka, de már senki nem válaszolt rá, mindenki elindult felvenni a könyveit. Szegény lány annyira elmerült saját gondolatiban, hogy fel sem tűnt neki, mikor újdonsült barátnője elviharzott.
Mikor beléptem a szobába Lilit az ágyán találtam és valamit épp a matraca alá rejtett. Nem láttam mi volt az és bár megvallom, érdekel, továbbra sem az én dolgom.
Felvettem a tegnap beszerzett ezer évesnek kinéző tankönyveimet, az órarendem másolatát – a naplómmal még sem rohangálhatok – és már mentem is a matek teremnek jelölt első emeleti terem felé.
A lépcsőfordulóban Oscar, Erik és mellettük meglepetésemre xy ácsorgott, mintha várnának valakit.
- Á, Emma Helló! – üdvözölt Oscar, annak ellenére, hogy kb. 10 perce váltunk el.
Sziasztok. Vártok valakit?
- Ja, igen – felelte – Bekka a lelkiismeretünkre kötötte, hogy várjuk meg itt, mert különben eltéved - mondta.
- Mi pedig jó fejek vagyunk és megvárjuk – villantott egy száz wattos mosolyt Erik.
Értem. És ő? Mutattam xy felé.
- Csapódott. – vont vállat – Amíg nem kezd balhézni nem zavar.
Aha... Ahogy végig mértem xy-t érdekes érzés kerített hatalmába. Nem tartom magamat jó emberismerőnek, nagyon nem… De volt benne valami, ami miatt még inkább elbizonytalanodtam. A tegnapi viselkedése alapján egyértelműen egy barom. Most viszont, ahogy épp az mp3 készülékével bajlódott, a lépcső korlátjának dőlve, annyira nem is tudom, ártatlannak tűnt… Elég hamar megcáfolt:
- Hogy az ***** - kiáltott fel hírtelen. – Két napja cseréltem ebben a szarban elemet, de megint lemerült. – mérgelődött és már hajította is volna el jó messzire a kis kütyüt, mikor Oscar megszólalt:
- Nálam van egy csomó elem, ha gondolod, adhatok párat – ajánlotta fel.
- Minek neked az elem? – kérdezte xy.
- Hordozható DVD lejátszó – vonta meg a vállát.
- Nem vették el? – faggatta tovább xy.
- Senki nem kérdezte van- e nálam – felelte Oscar egyszerűen.
- Nagy vagy – bólintott elismerően xy.
- Kösz. Akkor kell az elem?
- Ja jól jönne.
- Ebédre viszem őket – zárta le Oscar.
Annyira belefeledkeztem ebbe a furcsa jelenetbe, hogy teljesen el is felejtettem, hogy elem éppenséggel nekem is kell. Ám mielőtt szólhattam izé írhattam volna, Kovács doki jelent meg hirtelen a semmiből.
- Gyerekek, de jó, hogy itt vagytok! – lihegett – Tegnap teljesen kiment a fejemből – mondta miközben a táskájában turkált, majd előhúzott hat kis kártyát, amiket a pólóra lehet tűzni – Szeretném, ha ezeket még most feltennétek - osztotta el a nevünkkel ellátott névkártyákat- és egy két hétig, de inkább egy hónapig jó lenne, ha minden nap hordanátok, hogy a tanárok könnyebben meg tudják tanulni a neveteket – hadarta. - Xavér örülök, hogy ki jöttél a szobából – nézett xy-ra aki ezek szerint a Xavér névre hallgat, nem is tévedtem akkorát. :
- Doki, ezt ne erőltesse – veregette meg a vállát Erik
- Értünk mi a szép szóból, látja, ma már ing is van rajtam – mutatta neon zöld kockás ingjét Oscar.
- Elég, ha ebédnél öltöztök át – mosolygott a Kovács doki, majd tovább robogott.
- Nem értem mi baja van mindenkinek a pólóimmal – mondta sértetten Erik – Először Emma, most meg a diri néni. Tényleg ennyire szörnyű? – tárta szét a zakóját. Einstein öltötte rám a nyelvét teljes póló nagyságban alatta pedig a felirat Az őrültség és a zseniség egyformán relatív!
Oscar hangosan felnevetett.
- Hali skacok! Már jövünk! – integetett Bekka, miközben átvágott a tömegen a nyomában tipegő – minimum húszcentis volt a sarok – Lilivel, aki rá sem nézett Erikre.
- Akkor, ha mind megvagyunk, mehetnénk is – mondta Xavér.
Viszonylag rövid keresgélés után végül megtaláltuk a matek termet, ahol már ott várt a matematika tanár. Negyvenes évei végén járó, szigorú tekintetű kopasz pasas volt egy irdatlan ronda cipőben. Nem is találok rá szavakat, amikkel jól le lehetne írni, tényleg iszonyat ronda volt.
- Gyertek, gyertek – mondta a tanár úr- Értékelném, ha ezen túl időben itt lenne az osztály és nem az utolsó pillanatban esne be! Az anyag sok az idő kevés! Most pedig az ülésrend. - csapta össze tenyerét.
- Ülésrend? – rökönyödött meg Erik.
- Igen Erik fiam ülésrend és amennyiben a szaktanár mást nem kér, minden órán így foglaltok helyet értve vagyok? – meredt szegény Einstein pólós osztálytársamra.
- Értve – mondta Erik.
- Tehát akkor az ülésrend. – mondta és levett egy papírt az asztaláról. A teremben tizenkettő egy személyes asztal foglalt helyet egymás mellett négy katonás sorban és három oszlopban.
- Második padsor balról jobbra: Rebeka, Géza, Lili. Harmadik padsor: Erik, Emma, Xavér. Foglaljatok helyet. – mondta. Itt tényleg senki nem használ, vezetéknevet? Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, illetve én még le sem ültem Oscar már jelentkezett.
- Igen - hunyorgatott a tanár, hogy le tudja olvasni a nevet – Géza?
- Tanár úr megkérhetném, hogy Géza helyett Oscarnak szólítson?
- Miért fiam, talán elírták a neved?
- Nem, csak…
- Akkor talán édesanyád nem ezt a nevet adta neked mikor hosszas vajúsás után végre világra hozott?
- Hát..
- Mi hát?
- Semmi - sütötte le a szemét Oscar – Jó lesz a Géza.
- Még szép, hogy jó lesz! – kiáltott majd felsétált a tábla előtti kis pódiumra, hihetetlen, hogy itt még ilyen is van! – Vegyétek elő a füzeteteket – utasított. Egyszerre négy kéz lendült a magasba (Nálam mindig van valamilyen füzet mostanában, a másik laptulajdonos pedig Oscar volt.)– Géza fiam, adj lapot annak, akinek nincs. – utasította a matek tanár. Oscar pedig el kezdte osztani füzetét. – Remek, akkor talán kezdjük is. Engem Szabó Áronnak hívnak, de nektek csak tanár úr. – jelentette ki szigorúan. Az eddig a star warsos füzetlapot tanulmányozó Eriknek felcsillant mellettem a szeme. Szegény Áron tanár úr mit fog kapni…
- Most pedig mindenki írja fel nagy betűkkel TISZTELET – utasított, majd ő is így tett a táblánál. – Diákjaimtól elvárom a tiszteletet, amennyiben valaki tiszteletlen az jobb, ha felköti minden nemű és formájú alsóját. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Most pedig szeretném, ha kitöltenétek ezt a nyomtatott feladat lapot. Figyeljetek, mert ez lesz az első jegyetek! – Körbe nézett a termen - Géza gyere oszd ki, de a gyorsabbikból, mert megy az idő! – kiáltott, majd kiosztatta a feladatlapokat. A lapon öt feladat volt. Gondolom ahány jó annyi lesz az osztályzat. A matek sosem volt a libling tantárgyam, de a hatodik óta tartó külön tanárhoz járás a tavalyi év végre meghozta eredményét és bár vért izzadtam végül egy erős négyessel zártam. A tesztlapot és a tanárt elnézve, idén a kettesnek is örülni fogok…
A gyilkos matek után a tesi következett, végre valami amiben jó vagyok!
Azt hittem egy ekkora intézmény alaksora majd ijesztően fog hatni, de annyira spécin ki volt világítva, hogy cseppet sem keltett hát borzongató érzéseket bennem.
Az öltöző túl nagy volt hármunknak, így bőven jutott pad mindenkinek, sőt. Lili és Bekka természetesen Áron bát szidta, volt benne valami, de a stílusuk annyira messze állt az új énemtől, hogy inkább kimentem.
A terem üres volt még mikor beléptem. Oldalt kinyitható lelátó volt épp összezárva, mint a rossza amerikai horror filmekben, amikben egy ilyen masina alá szorul be valaki. A terem vagy inkább csarnok, hatalmas volt. A belmagasságot elnézve elég nehézkesesen lehetett elhinni, hogy fölöttünk még jó háromemeletnyi épület rész fekszik. Nem sokkal utánam egyébként megjelentek a többiek is a tanárnővel a nyomukban.
- Sziasztok, gyerekek! – üdvözölt minket – Én Kiss Tímea vagyok – mutatkozott be, majd a mellette álló húsz, huszonegy éves lányra mutatott – Ő pedig Márti idén ő fog nekem segíteni.
- Hello – köszönt Márti – Néhány éve én is ennek a csodás intézetnek a lakója volt. Látom nem igazán értetek egyet a csodás szóval, pedig higgyétek el, hogy az. Most testnevelő tanárnak készülök és az igazgató asszony volt, olyan kedves és megengedte, hogy itt töltsek idén egy év gyakorlatot. – ismertette a helyzetét, mi pedig bólintással jeleztük, megértettük.
- Rendben, akkor elmondanám a tudni valókat- kezdte a tanárnő – Felszerelés: az iskolai egyen testnevelés ruha, amit óra végén megkaptok. A tanórákon épp olyan viselkedést várok el, mit a többi órán. Balesetvédelem: Egyetlen szabály van, amit minden körülmények között be kell tartanotok. Amihez nem adok engedélyt, ahhoz nem nyúlsz!!
Most pedig álljatok be egy gyors torna sorba, egy kettő – tapsolt egyet. Ez a taps valami mánia a tanároknál? A torna sor egyébként, hamar megvolt és a húszcentis sarok nélkül Lili elé kerültem, így nem én lettem az utolsó. A legmagasabbnak egyébként Oscar bizonyult.
- Remek. Akkor most ki megyünk és felmérjük az állóképességeteket.
A társaságunk beszélő tagjai egy éles morajjal fejezték ki nem tetszésüket.
- Nincs vita, utánam indul!- kiáltotta a tanárnő. Tuti katona volt, és ezt nem csak a terepszínű nadrágjából és a fekete bakancsból gondolom.
A felmérés egyébként annyiból állt, hogy körbe kellett futni az erdőt, időre. Mivel azonban mi nem voltunk túl jártasak a környéken, ezért Márti futott előttünk mutatva a helyes irány, a tanárnő pedig a sereget hajtotta és néhány nem túl kedves szóval illette azt, aki nem úgy teljesített, ahogy ő elvárta. Egyébként másodikként értem be Márta mögött egy fél Einstein nyelvnyivel megelőzve Eriket.
-
- Felőlem – vont vállat Erik én viszont bajban voltam, mert nem volt nálam semmi író eszköz. Segítségkérően néztem tegnapi megmentőmre hátha ma is segít. Szerencsémre vette a lapot. Kézzel, lábbal elmutogattam neki, hogy szívesen részt veszek az atléták között.
- Emma is benne van – tolmácsolta végül Erik. A tesi tanár egy ideig furcsán nézett, de bólintott - holnap megbeszéljük a részleteket. – majd ott hagyott minket.
Szó szerint beestem az öltözőbe, majd mivel kicsit sokat készülődtem, a nyelvi terembe is. Mint később kiderül feleslegesen siettem, mert a németet oktató tanár csak a jövő héten érkezik, így az e heti órák lyukasak lesznek. A terem egyébiránt nem volt túl nagy vagy talán az volt furcsa, hogy körülbelül tizenöten voltunk. Gondolom, mindenki, aki az iskolában a németre iratkozott, a csoportomból senki. Az órát egyébként a diri néni helyettesítette, ergo csendes háromnegyed óra töltöttünk együtt.
Az utolsó óra nyelvtan volt az osztálytermünkben, ahol amúgy még nem is voltunk. A terem még üres volt mikor bementem, elfoglaltam a második padsor középső padját, és amíg vártam már éreztem az izmaim holnap, rettenetesen fognak sajogni.
Tizenkét éves korom óta egy két kivétellel minden nap eljárok futni. Kezdetben kötelező volt, hisz másképp nem érhettem volna el az elvárt alakot, aztán végül megszerettem. Szeretem, mikor a saját gondolataimba temetkezve róhatom a köröket, megnyugtat. Ez szinte az egyetlen dolog amit a szüleimnek köszönhetek, bár ezt sosem vallanám be nekik. Még nyáron is eljártam futni. Hajnalban olyan három óra környékén, mikor a szüleim már aludtak és a levegő sem volt annyira forró. Felmerülhet, ilyen tájt nem járkál- e mindenféle kétes alak? De, járkál, csak senkinek a figyelmét nem kelti fel egy kinyúlt, pecsétes melegítős, zsíros hajú bűzölgő valami. Mint említetem, nem sokat adtam a megjelenésre.
A gondolataimból a többiek zaja szakított ki.
- Végre egy normális tanár! – jelentette ki Oscar.
- Jaja, Miss. C. nagyon jó fej – kontrázott Erik.
- Emma kár, hogy nem angolra jöttél – sajnálkozott Oscar – vagy hat film idézetet mondtam és Miss. C. ötöt kitalált – áradozott. Gondolom mondta volna még tovább, ám ekkor belépett a magyar tanárnő.
- Remek, remek. Látom megtaláltátok a helyeteket. Én –nem értettem tisztán – Melitta vagyok. Most pedig nyissátok ki a könyvetek és olvassátok el az első fejezetet óra végén kérdezek!
Körülbelül a harmadik sornál csukódtak le a szemeim és hosszú idő után először álmok nélkül aludtam. Egészen addig, míg a csengő fel nem keltett.
- Emma egy pillanatra – szólt a tanárnő, mikor már kifelé indultam a teremből – Szeretném, ha ez még egyszer nem fordulna elő! – kiáltott rám és kezembe nyomott egyből 5 kék cédulát- Ajánlom, hogy pótolja be a mai óra anyagát, ugyanis a szombati elzáráson kikérdezem. - jelentette ki, majd kiviharzott a teremből. Remek már csak ez hiányzott.
Ebédnél aztán mindenki mondta a magáét, a legtöbb szó persze a matek tanárt érte, de a magyar tanárnő sem sokkal maradt le, így szorult csak a harmadik helyre a tesi tanár a maratoni futással, Miss. C.-t pedig továbbra is mindenki istenítette. Illetve nem mindenki. Xavér egész ebéd alatt - ami egyébként hal volt, amit nem ártott volna szerintem legalább kifogni mielőtt bepanírozzák- az mp3-mát nyomkodta. Amiről eszembe jutott az elem hiányom.
Megböktem Oscar vállát.
Tudnál nekem is kölcsönözni egy pár elemet?
- Persze – mosolygott – Hiszen tudod „Néha nem kell megmenteni a világot. Néha elég, ha a barátunkat tesszük boldoggá.”
- Feladom – mondta Erik leejtve az evőeszközeit.
- Doktor csont. – mosolygott Oscar- Ne add fel „ A remény él... mert a bizonyíték soha nem hal meg.”
- Döglött akták? – kérdezte Erik bizonytalanul.
- Pontosan! Látod, megy ez! Újabb két strigula! – lelkesedett Oscar.
Erik a fejét csóválta a szája sarkában megbújó mosollyal.
Annyira meglepett a kijelentés, hogy megköszöni is elfejtettem a hőn áhított elemeket. Mármint nem a reménnyel kapcsolatos, hanem amit Oscar a barátságról mondott.
Alig egy napja ismer és már a barátjának nevezett, mindenki előtt pedig semmi haszna nem származik belőle. Talán valójában ez a barátság és nem az, amit én eddig annak véltem..
Olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem mikor a többiek elmentek.
Megpróbáltam felidézni, hogy miért is kezdtem el barátkozni az emberekkel. Két oka lehetett. Egy: A szüleim szerint hasznosnak tartották a majdani kapcsolatokat , kettő: így kívánta az image-em. Talán a régi énemre a szánalmas jelző édes kevés lenne…
Végül visszavittem az ebédem 75%-át – valamikor a nagy elmélkedésem közepette megehettem a rizst. S annak ellenére, hogy tegnap láttam, mikor a konyhás néni a Köszönöm cetlimet épp úgy a moslékos edénybe dobta, mint a megmaradt ételt, ma is írtam egyet.
Úgy érezem, hálával tartozom annak, aki főz rám, aki ételt ad nekem. Ezt még Viola tanította nekem, mikor kicsi voltam és milyen igaza volt! Lehet, hogy nem épp a legfinomabb háromfogásos étterem szintjén főznek itt, de fáradoznak vele, reggel korán kelnek és estig itt vannak. Megdolgoznak azért, hogy az étkezésekkor (meleg) étel kerüljön az asztalunkra. Ezért vallom azt, hogy meg kell köszönünk a konyhás néniknek, hiszen fáradtságuk ellenére ételt adnak, nap mint nap, e nélkül pedig nehézkesen boldogulnánk.
Miután a cetlim megint a maradékok között kötött ki, a könyvtár felé vettem az irányt. Még ebéd előtt, mikor letettem a tankönyveimet, zsebre tettem az olvasó jegyemet, az órám is csak 13.02-őt jelzett, ami annyit jelentett, minden adott ahhoz, hogy bő 2 óra alatt körbe nézzek azon a csodás helyen, mielőtt kezdődik a csoportterápia.
A könyvtár az emlékezetemben is gyönyörűen élt, de amint beléptem ismét elfogott valami varázslatos érzés. Az a sok száz könyv, kaland, hely, szereplő amik/akik arra várnak, hogy kiszakíthassanak a szürke, csúf valóságból, bizsergető érzéssel töltöttek el. Oda mentem a könyvtáros nénihez, megkérdeztem szabad – e nézelődni, beleolvasni egy-egy regénybe, majd hagytam, hogy elnyeljen a könyveknek otthont adó Csodaország.
15.47perckor a maximálisan kikölcsönözhető 5 könyvel indultam meg szélsebes léptekben a szobám felé. A terápiáig alig negyed óra volt hátra és fogalmam sem volt, hol keressem a megjelölt helyszínt, a farönköket. Gyorsan, de persze óvatosan lepakoltam a szerzeményeimet, majd biztos a mi sicher magamhoz vettem egy vastagabb jegyzetfüzetet és már robogtam is az udvar felé. Lehet nem ártott volna, ha mondjuk normális ember módjára csak megyek, mert így olyan lendülettel csapódtam az előttem rendesen sétáló Oscarba, hogy rövid időn belül a lépcsősor alján találtuk magunkat.
- Emma, örülök, hogy belém botlottál – nevetett Oscar, miközben leporolta a ruháit – épp kerestelek- folytatta, majd felsegített. – Tessék, itt vannak az elemek, remélem jó hasznát veszed majd – nyújtotta át a számomra életmentő kis tárgyakat.
Köszönöööööm!!!! Megmentetted az életem! És ne haragud,j amiért így letepertelek.
- Ugyan – legyintett. – Na de gyere, mert elkésünk.
Tudod merre kell menni?
- Igen, délután bejártam az egész udvart, hogy nagyjából tudjam, mi hol van – mesélte, majd elindult az ebédlővel ellentétes irányba.
Okos.
- Csak kíváncsi – hárította a dicséretem. – Ez itt Kovács doktor irodája – mutatott rá egy tölgyfa ajtóra a folyosó elején. Bólintottam, legalább pénteken már nem tévedek el. - Egyébként, ha szabad megkérdeznem és nem veszed tolakodásnak, merre jártál délután?
Könyvtár. Mosolyogtam.
- Ez látod eszembe juthatott volna – csóválta a fejét – Miket vettél ki?
Nem igazán emlékszem a címekre, a történetek ígéretesnek tűnnek, na meg már olvastam ezektől a szerzőktől. Megvontam a vállam.
- Hű ez a leghosszabb mondat amit eddig tőled láttam, ráadásul menet közben – ámuldozott – Szereted a könyveket, igaz?
Igaz.
Oscar mosolyogva bólintott majd körbe mutatott- Itt is volnánk.
És valóban ott is voltunk, az intézménytől, körülbelül háromszáz méternyire az erdő szélén.
A csoportunk érkezésünkkel teljes lett, így kezdődhetett a terápia.
- Nos, hogy mindenki megérkezett vágjunk is bele – mosolygott ránk Kovács doki – Emma, mielőtt leülnél, ki osztanád ezeket a nyomtatványokat? – kérdezte, mikor látta, nem tudom eldönteni, Xavér és Lili vagy Bekka és Erik közé üljek-e, bezzeg Oscar egyből lecsapott a jobb szélső üres rönkre. Bólintottam. – Remek, köszönöm, a nagyobb méretű lapokból, mindenkinek hét darabot adj, kérlek. – Ismét bólintottam, majd mindenkinek a kezébe nyomtam a saját kis adagját, hm ez olyan drogdíleresen hangzott.
(A könnyebb leírás érdekében beragasztom az egyik lapot. Optimistán állok, hozzá és hiszem, hogy nem lesz rá szükségem.)
Valami frappáns cím
Megfigyelt személy neve:
Kora ( ha lehet pontos születési dátum):
Kedvenc szín/étel/ital/zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Nem olyan kedvenc szín/étel/ital/ zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Hobbija:
Jellegzetes ismertető jele:
Becsülendő tulajdonság:
*A hónapban történt legfeledhetetlenebb esemény, ami hozzá fűződik:
*Feltételezett bekerülési ok:
* A csillaggal jelölt kérdéseket nem kötelező megválaszolni.
Kora ( ha lehet pontos születési dátum):
Kedvenc szín/étel/ital/zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Nem olyan kedvenc szín/étel/ital/ zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Hobbija:
Jellegzetes ismertető jele:
Becsülendő tulajdonság:
*A hónapban történt legfeledhetetlenebb esemény, ami hozzá fűződik:
*Feltételezett bekerülési ok:
* A csillaggal jelölt kérdéseket nem kötelező megválaszolni.
Leadás napja október 01.
- Mint tudjátok az osztálylétszám öt plusz egy fő – kezdett bele maratoni ismertetésébe a doki. – Ennek ellenére tudom, nem könnyű egymást megismerni, még akkor sem, ha ilyen kevesen vagyunk. Így aztán arra kérlek titeket - azonkívül, hogy ne vegyétek figyelembe a címhiányt, illetve azt, ha találtok elírásokat, mert este 11-kor gépeltem –mosolygott -, hogy a következő egy hónapban, ezen szempontok segítségével próbáljátok meg egymást minél jobban megismerni. Aki a hónap végére a lehető legjobban teljesít, az jutalomban részesül. – Három kéz lendült a magasban – Engedjétek meg, had mondjam végig és ígérem, ha marad kérdés válaszolok mindenre! – mosolygott a doki és a kezek visszatértek a laptépdeléshez, haj csavargatáshoz és hát hogy is írjam szépen, szóval a hátsó fertály felé eső viszkető érzést enyhítéséhez, khm. – Köszönöm, hol is tartottam. Ja igen, a jutalom. Aki megnyeri ezt a fordulót, az vétójogot kap. Vagyis ha a tanév során felmerülne olyan esemény, feladat bármi, ami a határain kívül esik akkor azt a vétó kimondása után, természetesen nem kell megcsinálnia. Mielőtt kérdeznétek, vétója mindenkinek van fél évenként három, ehhez különböző feladatok során lehet gyűjteni továbbiakat is. Azonban- emelte fel a mutató ujját - használatba venni csakis nyomos indoklással lehet. – Szerintem ez egy tök jó dolog, bár nem tudom, milyen feladatokat találhat ki… - Gondolom felmerült az is, hogyan tudjuk meg ki találja el a lapon szereplő jellemzők túl nyomó részét – folytatta. – Mint látjátok, mindenkinek hét darab lapja van; egy pótlap arra az esetre, ha netán egy elveszne és egy másik, amit saját magatokról töltötök majd ki. Ezeket a lapokat persze csak én láthatom senki más, így kérnék mindenkit legyen nagyon őszinte. Emellett arra is felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy az információkra rá kérdezni nem lehet, illetve aki tolakodó, sértő azt azonnali hatállyal kizárom, a játékból illetve megfosztom egy hónap telefon használattól, kéthavi szombati kimenőtől, világos? – kérdezte.
Igent intettünk. – Rendben. Természetesen meg lehet nehezíteni a másik dolgát, persze normális keretek között. És nem Erik mielőtt megkérdeznéd a szobák be kamerázása továbbra sem normális. – Értetlenkedve néztem a nevezett személyre.
- De ne már, most gondoljatok bele mekkora valóság sohw-t lehetne itt forgatni – lelkendezett.
- Nem Osi a film mániás? – kérdezte nagy szemeket meresztve Lili. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom miért nem kapott választ…
- A feladat lényege tehát, hogy minél jobban megismerjétek egymást. Észrevegyétek a másikban az értékeket, a jót és a kevésbé jót és egy pillanatra ne csak önmagatok és a problémátok legyen az előtérben – zárta le. – Kérdés?
- Előbb is le lehet adni? – kérdezte Xavér.
- Nem. Szeretném, ha alaposak lennétek és nem első rá nézésre ítélnétek meg a társaitokat – nyomatékosította a doki.
- Doktor úr – jelentkezett vadul –Bekka.
- Igen?
- Nem vagyok benne biztos, hogy amire kér nem sért- e személyi jogokat – tudálékoskodott. – Nem szeretnék egy iskolai feladat miatt, a kiskorúak börtönében tölteni 10-30 napig terjedő napot. Illetve abban sem vagyok…
- Bekka, – szakította félbe dr. Vöröst Kovács doki – biztosítalak ez a, hangsúlyozom játék, semmilyen mértékben nem sérti meg a törvényt.
- Én ebben nem lennék olyan biztos – akadékoskodott tovább – Ügyvéd látta már?
- Nem, de nem is hiszem, hogy ez szükséges lenne…
- Hát én pedig hiszem, sőt tudom! Amíg ezt nem látta ügyvéd, addig én nem veszek részt a feladatban. Ideiglenesen megvétózom! – jelentette ki elszántan. Nagyon nehezen, de még a dokinak is sikerült valahogy visszafojtani a döbbenetet és válaszolt:
- Rendben, meglátom, mit tehetek - hagyta rá a doki. Bekka bólintott. – Egyéb kérdés? Lili?
- Kimehetnék wc-re mindjárt bepisilek? – tette fel az igen témához vágó kérdést…
- Lili 10 perc van hátra és mehettek nem bírod ki? – nézett az órájára a doki.
- Nem – érkezett a flegma válasz.
- De hát 17 éves vagy, csak vissza tudod tartani még 10 percig, szeretném ha meghallgatnád a többiek kérdését is. – mondat a doki egyébként teljesen jogosan.
- Jó akkor behugyálok, leszarom. – Nőies.
- Lili kérlek keresd meg a mosdót, majd a dolgod elvégzése után várj meg az irodámnál, szeretnék veled beszélni – váltott hangnemet azonnal a doki és bár határozott volt, szemében mintha csalódottság tükrözött volna.
- Fasza – állt fel Lili s köd előtte köd utána.
A doki meg dörzsölte az arcát, majd ismét mosolyogva felénk nézett:
- Egyéb kérdés? – sehol egy kéz -Amennyiben nincs, mehettek. Holnap ugyan itt ugyan ekkor, köszönöm. Sziasztok! – búcsúzott mi pedig szétszéledtünk.
Vacsora előtt gyorsan felszaladtam az mp3-am ért, hogy kipróbálja az elemet ( passzolt!!!). Lili az ágyán feküdt valami házirendsértő tevékenységet folytatva (Komolyan nem szeretném, ha bajba kerülne a naplóm miatt.) Nem szóltam semmit, mint mondta nem az én dolgom. Letettem a papírokat felvettem a lejátszót és már robogtam is a tejbegríz felé. A vacsora egyébként meglepően finom volt és még a konyhás néni is rám mosolygott, mert észre vette a Köszönöm cetlimet, az élet apró örömei.
Tájékoztató:
Eseményeink az idei tanévben:
· Hazalátogatás: október 31.- november 03. / Intézmény elhagyása: 10.31.08.00, visszaérkezés: 11.03.án 08.00-16.00
· Karácsonyi ünnepély: December 21.
· Karácsonyi hazalátogatás: december 22. – december 28. / Intézmény elhagyása 12.22.08.00, visszaérkezés: 12.28. / Amennyiben a diák szülei írásosan beleegyeznek, természetesen a tanuló otthon töltheti a szilvesztert, kizárólagos szülői felügyelet mellett.
· Fél éves értékelés: január első péntekje
· Valentin- napi bál: Február második szombatján
· Húsvéti hazalátogatás: április első hete (hétfőtől – következő hét keddig)
· Iskolák csatája 72 órás vetélkedő: Május utolsó hétvégéje (péntektől- vasárnapig)
· Az év értékelése/ tanévzárás: június második péntekje
Idei év szakkör listája:
· Énekkar
· Atléták
· „Matléták”
· Színjátszás
· Érdeklődés esetén egyéb…
· Érettségire készülő tanulóinknak emeltszintű tanórák
Következő rész jövő hétvégén! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése