MEGJELENT!

Nos azt hiszem ez a történet felnőtt. <3

Ha a kezedben szeretnéd tartani, akkor klikk: http://specialis.colorcom.hu/

Bejelentés!!!

Sziasztok!!:)
Nem tudom, hányan maradtatok még, akik látogatják  ezt a blogot, hiszen tudom, hogy az "átmenti" időtartamot messze...nagyon messze meghaladtam.

Viszont! Erre volt okom..mégpedig, az hogy esténként mikor forgolódva vártam az álom manót egyre csak az járt a fejemben, hogy miért ne? Miért ne sikerülhetne?  Miért ne válthatnám valóra az álmom?
Természetesen reggelre ezek a  kérdések minduntalan szerte foszlottak, így elkezdtem a blogot bízva abban, hogy páran majd szeretni fogják....
És akkor jöttek a vélemények...dicsérő szavak tucatjai, amitől hinni kezdtem magamban, az álmaimban, a Speciálisban!

Tehát minden erőmet mozgósítottam és nem álltamm meg mindaddig, amíg el nem értem a célomat.
Ez pedig nem más, mint hogy ez a történet hivatalosan, könyv formátumban is megjelenhessen.
Sajnos, erre egyenlőre nincs lehetőségem, hiszen nem nyertem a lottón és még csak bankot sem raboltam...Azonban ez a 21. század, aminek van egy varázslatos előnye az internet.

Ennek a modern kis csodának köszönhetően ma már mindenki számára, hivatalosan elérhető/ letölthető az én kis könyvem ( komolyan el sem hiszem!)
Letölthető az egész történet itt!!
 Ha van egy kis időtök...és érdekel bennetek a történet annyira, hogy pár száz forintért megvásároljátok, akkor kérlek titeket ne habozzatok! Illetve meséljetek erről a  kis parányi dologról bátran az ismerősöknek, mert ami nektek csupán egy mondat, az nekem mérhetetlen nagy boldogság!

Nagyon köszönöm az eddigi támogatást!!!♥

Remélem még "találkozunk"

Közlemény

Sziasztok! :)

A blog átmenetileg szünetel...

4.rész

Sziasztok!:)

Meghoztam a következő részt! :)

Mint látjátok a blog átalakusláson  megy át:) még nem tudom  mi(lyen) lesz a végeredmény...mindenesetre én készülök valamire, ha sikerül véghez vinnem jelzem!:)

Jó olvasást! :)

Első hét – Csütörtök

Fülessel és nélküle, az ablakpárkányon és az ágyon, bárányokat számolva vagy teljesen kiürített aggyal, mindenhogy, mégis sehogy. Nem jött álom a szememre, ami helyzetemben egy cseppet sem hátrány, viszont az alváshiány miatt egyre inkább kimerültebb leszek, és ez nem jó, nagyon nem.

05.34. feladom. Ha eddig nem sikerült elaludnom, már ne is aludjak. Illetve ez nem egészen igaz, valamikor fél négy felé elaludtam, majd tíz perc után fel is riadtam… Elfelejtettem megkeresni a gondnokot, bár a fürdőben uralkodó állapotokat elnézve, kételkedem benne, hogy létezik. Igazából annyira nem vészes a helyzet, mondjuk a hosszú mosdókagylók egymás mellett és a felettük – néhol- lógó tükrökkel eléggé horrorisztikus, de az is lehet, sokkal barátságosabbnak találnám, ha esetleg nem mindig hajnalban, a félhomályban járnék fürdeni. Ehhez viszont, minimum egy zuhanyfüggöny kellene, ami nincs, szóval maradnak a kora reggeli pancsik.

05.46 sehol sem találom a hajgumimat. Ilyen nincs! A hajgumim nélkül márpedig ki nem teszem a lábam az ajtón. Oké, ez eléggé hisztisen hangzik így, azonban az okot ismerve, szerintem teljesen logikus. A menő csajoknak festett hajuk van, ezt mindenki tudja. Hisz minek is teremtettek meg minket olyannak, amilyennek, ha elég egy jó fodrász, sőt egy szimpla hajfesték és már teljesen más is az összkép. Barna hajjal és szemmel láttam meg napvilágot még a múlt évezredben, s bár nekem soha semmi bajom nem volt a barnaságommal, jobban mondva a festettségem hiányával, mégis 14 éves korom óta, hol fekete, hol épp vörös színben pompázott a hajam. De azóta… Az ominózus este után szinte azonnal kerestem egy fodrászt - még véletlenül sem azt, akihez eddig jártam, nem azért mert bajom lett volna vele, egyszerűen csak váltani akartam – és a hosszú, derékig érő, fekete hajamból vállig érő, barna hajat készítettem. Sajnos a festéket teljesen nem lehet eltűntetni, az csak lenőni tud, s bár az új hajszínem annyira nem üt el az eredetitől, azért jobb a békesség, inkább a copfot választottam. Miért nem vágattam le teljesen a hajam? Jogos kérdés lehet, és nem tudom rá megadni a választ. Valamiért nem tudom magamat elképzelni rövid hajjal, még az új énemet sem. Na jó talán mégsem teljesen logikus, ettől függetlenül nekem kell az a hajgumi!

05.58 megtaláltam a hajgumimat. A kis bitang beesett az ágy és fal közé, de az én eszemen nem járt túl! :D
05.59 azt hiszem meghúztam a hátam mikor toltam vissza az ágyat, au.
06.00 ébresztő! Cseng a fülem…
06.01 Lilinek sem tetszett a reggeli csengetés.
06.05 szobatársam még mindig a nem tetszését fejezi ki, nem épp nőiesen.
06.10 Lili egyenesen toporzékol.
06.11 tetszik ez a „narrálás”
06.12 Lili hozzám vágott egy párnát, hogy figyeljek rá oda.
06.13 Lili, miután kedvesen ránéztem, inkább egyedül ment fürdeni.
06.14 azért bevágta az ajtót elég rendesen.
06.15 ideje felöltözni.
06.25 kezd megtetszeni ez az egyenruha.
06.35 eleget nézegettem magam a tükörben, Lili sehol… lemegyek enni.
06.37 visszajöttem a naplómért, ma magammal viszem.
06.45 szép lassú tempóban beértem az étkezőbe.
06.46 alig vannak még itt rajtam kívül.
06.48 úgy fest, ma kakaós csigát reggelizem
06.48 és egy kicsi, leettem a naplómat!!!! A továbbiakban csak a szobámban írok!
06.50 kezdenek szálingózni a többiek.
06.52 lehetetlen egy mondatban leírni az eseményeket, visszatérek a régi, normális leíráshoz. J

Miután az asztal megtelt a csoportom tagjaival – még Lili is időben idetalált – egyből mindenki jajgatni kezdett. Főként a mateknak szólt a reggeli hiszti, de azért az izomláz is közrejátszott.

- Emma neked nincs izomlázad a futástól? – kérdezte kételkedve Oscar.
Megráztam a fejem. A futástól valóban nem volt semmi bajom, az már más kérdés, hogy a csuklóm majdnem leszakad a sok írástól.

- Kezdem azt hinni, hogy egy robot vagy – na, erre mindenki felénk fordult és én is letettem a csigám legfinomabb részét – Most gondoljatok bele – a szavait már a többiekhez intézte – Először is nem alszik - kezdte és jól láthatóan számolta az ujjain – másodszor; alig eszik – jogos, de ha egyszer nincs étvágyam? – harmadszor; nem beszél. Negyedszer nem fárad el, - kicsit halkabban kezdett beszélni - holott tudomásom szerint nem is alszik – Végül pedig – tért vissza normális hangszínre – semmilyen érzelem nem tükröződik az arcán. – fejezte be – Kétségtelen, hogy Emma egy robot, már csak azt kell eldöntenünk, hogy békés szándékkal élvezi-e a társaságunkat, avagy ellenség – töprengett Oscar. Hirtelen senki nem találta a szavait, vagy talán azt mérlegelték, hogy Oscar most akkor meghibbant, vagy jó fej. Részemről határozottan az utóbbi, már majdnem egy mosolyt is megért ez a feltételezés.
- Nem is tudom – törte meg a csendet Erik – szerintem – gondolkodott hangosan - békésnek tűnik. – méregetett.

- Ne feledd, minden háború alapja a megtévesztés! – bölcselkedett Oscar.

- Újabb idézet? – vonta fel Erik a szemöldökét.

- Így van, ifjú padavanom, helyesen vontad le a következtetést– szellemült át Oscar teljesen. Ennyi kellett – rajtam kívül – mindenkiből kitört a nevetés. Igen, még Liliből és Xavérból is ki csalt egy-egy mosolyt. S ezzel eldőlt, Oscar nem ciki, hanem határozottan, jó fej. Tudtam én!

Mivel a reggelim egy darabja már megtekinthető a naplómban, hamar felhagytam ezzel a magammal viszem és, majd akkor, ott helyben le is írok mindent dologgal. Ráadásul, így a nap végén összegezni is tudom nagyjából az eseményeket és kiszűrni azt, ami nem olyan lényeges.

22.57 folytatom is ahol abba hagytam:

Derült társaságunk, hamar lelombozódott, mikor Szabó tanár úr kezében megláttuk a tegnapi dolgozatokat, kijavítva.

- Gyerekek ez valami gyalázat! – kezdte mindenféle köszönés nélkül. – Olyan alapvető dolgok jelentésével nem vagytok tisztában, hogy a helyetekben nekem már rég lesült volna a képem. Komolyan mondom, ilyen szörnyű év eleji teszteket még soha, egyik osztály sem produkált. Biztos vagyok benne, hogy mindezért a televízió és az egyéb agysejt romboló gépezetek a felelősek. Illetve… - és csak mondta, mondta, húsz perccel később még mindig beszélt. Azt hiszem, talán éppen a gazdaságpolitikát kezdte elemezni, mikor Erik jelentkezett. Mondanom sem kell, erre már mindenki felébredt:

- Elnézést tanár úr! – kezdte és mivel nem szóltak rá, folytatta – Igazán érdekes hallgatni a társadalmunk folyamatos becsmérlését, azonban esetleg megtudhatnánk a jegyeinket? – kérdezte. Bátor? Egy cseppet…

- Nos, fiam – köszörülte meg a torkát a tanár úr – felettébb felháborító a viselkedésed és csak hogy tudd, ez a legjobb iskolákban minimum fegyelmi eljárást von maga után. Mindazonáltal, ha hagytad volna végig mondanom, „becsmérlő” beszédemet, akkor tudnád, bár arcátlanságodat elnézve tökéletesen tisztában vagy vele, hogy a tiéd lett a legjobb dolgozat. – mondta komoly arccal a tanár, majd hozzátette – Az összes eddigi évfolyamból. – egy emberként fordultunk Erik felé és úgy hallgattuk a további magyarázatot - Ugyanis nem csak hibátlanul dolgoztál, de még azt a hibát is észrevetted, amit rajtad kívül eddig csupán ketten fedeztek fel. – bólintott elismerően, aztán visszatért a szigorú hanghordozásához. – Így, az első alkalommal eltekintek a szemtelenségedtől, de most először és utoljára! Ezen kívül elvárom, hogy megjelenj a szerdai napokon esedékes Matléta gyűléseken.
 - Ne… – kezdte Erik.

- Most pedig a többi dolgozat – hagyta a tanár teljesen figyelmen kívül a megszólalást.  - Géza kiosztja, a többi meg csendben szégyelli magát!

Hát nagyjából így telt a matekóra. Egyébként meglepő módon egy kettes alát kaptam, hurrá. Németen még ma sem jött a tanárnő, így ismét szabad foglalkozás volt, elkezdtem tanulni a nyelvtant, merthogy az következett.  Így utólag teljesen felesleges volt. A tanárnő egész órán levegőnek nézett, egyszer még nekem is jött. Szorgalmazzuk a tanár-diák jó viszonyt, hurrá!
A történelem óra viszont már nem volt eseménytelen:

- Szerbusztok, gyerekek! – köszöntött a töri tanár – Dr. Kovács Zoltán – mutatkozott be – Mielőtt megkérdeznétek. Nem, Kovács doktor úrral nem vagyunk rokonok, csupán a vezeték nevünk és a nemünk egyezik, más aligha – mosolygott. Valóban a doki szöges ellentéte volt, bár nem lehetett nála sokkal idősebb. Annak ellenére, hogy a feje tökéletesen kopaszra volt borotválva, iszonyú elegánsan is festhetett… volna, amennyiben nem melegítőben jelenik meg. - Ám, ha már úgyis miattam csuklik a doktor úr, hadd kérdezzem meg, Rebeka ennek az osztálynak a tagja? – pásztázta körbe a termet.
- Igen, én vagyok – jelentkezett Bekka.

- Nos, kisasszony örülök, hogy megismerhetem – fogott vele kezet – Tudja, a kis cím a nevem előtt azt hivatott jelezni, hogy hosszas tanulás után, verítéket nem kímélve, diplomás ügyvéddé avanzsáltam. S bár közel 4 éve a tanítás szenvedélyének hódolok, bátorkodtam átnézni a névrokonom által kiadott feladatot és megnyugtathatom kisasszony, semmi jogi akadályba nem ütközik, hogy részt vegyen ezen az igen csak érdekes feladaton. – nyújtotta át a lapot Bekkánnak, és bár mosolygott, volt valami a hangjában, ami miatt még a mindenkivel pereskedni akaró Bekka, sem kötekedett. Annál inkább a szobatársam:

- Tanár úr, nem értem. – szólalt meg – Nem azt mondta, hogy nem rokona a doki? Most meg azt állítja a névrokona? Én ezt nem értem.
- Tudja…

- Lili – segítette ki Lili.

- Köszönöm. Tehát Lili. A névrokonság, nem jelent vér szerinti kapcsolatot, csupán olyan, mint, ha az ön haját és az én hajamat is ugyanolyanra vágnák. Ettől még nem lennénk ikrek, csak a hajunk fazonja egyezne meg. - mondta türelmesen és abszolút nem lekezelően a tanár úr.
 - Mi van? – tette fel a „kérdést” Lili.

-  Csütörtök, lassan dél, ha jól tudom – vágta rá tanár.

- Úgy értem, - vett egy mély levegőt - hogy jön ide a haja, mikor én azt kérdeztem, a rokona–e a dokinak? – forgatta a szemét a szobatáram.

- Tudja, kisasszony, annyira vagyok rokona a doktornak, mint amennyi esélye magácskának van, hogy nyelvész professzor legyen.

- Most sérteget? – állt fel Lili. - Attól, hogy szőke vagyok, még rohadtul nem kéne buta libaként bánnia velem, tudja?! – emelte meg a hangját. Ezt nem hiszem el, ennél a lánynál még egy egysejtűnek is sokkal több esze van, már elnézést.

- Lili – dörzsölte meg az orrnyergét a tanár - egy szóval sem utaltam arra, hogy a hajszíne és az agyi kapacitása akár csak egy kicsit is kapcsolatban állnának. Sőt, elárulok egy érdekességet, a feleségem 4 diplomás, emellett 6 különböző nyelven beszél folyékonyan és gyermekkora óta szőke, így tehát ezt a sztereotípiát, miszerint a hajszín döntő lehet, erősen kétségbe vonom. Most pedig megkérném, az óra további részében inkább fejezze be a körmét, nem lenne jó, ha csak az első 6 ujján pompázna a piros szín. Higgye el, én nem vagyok az esztétika ellen. Szóval inkább csendben manikűrösödjön, mert a körömlakktól kevésbé fájdul meg a fejem, mint egyéb dolgoktól – mosolygott rá Lilire, aki viszonozta majd anélkül, hogy leesett volna neki, hogy beoltották, méghozzá elég rendesen, tovább festegette körmét, most már legálisan.

- Rendben, – mondta – most pedig válasszunk egymásnak egy történelmi nevet, melyen egész év során szólítjuk majd egymást. Ki kezd? – kérdezte sziporkázva.
- Majd én – ugrott fel Oscar, látszólag teljesen felpörgött.

- Oké, állj ki a tábla elé, légy szíves – utasította kedvesen – Osztály! Záporozzanak az ötletek!

- Legyen Cameron! – vágta rá egyből Erik.

- Cameron? – kérdezte a tanár.

- Ja, James Camaron – magyarázta - a filmrendező.

- Az nem Bond? – kérdezte Lili – Tudoood-  nyávogta – A nevem Bond….James Bond.

Mindenki csendben meredt Lilire, aki nem igazán fogta fel, kiket kevert totál össze.

- Hagyjuk Cameron-t – legyintett Erik.

- Most akkor Oscar Bond lesz? – kérdezte Lili.

- Nem, nem leszek Bond. – rázta meg a fejét határozottan Oscar – Nem bírom azt a karaktert.

- Pontosan, jól mondod Oscar… karakter, és ha jól emlékszem, én történelmi nevet kértem. – mondta a tanár úr. Igaza volt, bár nyílván a filmes nevek több kreativitást nyújtanak, ami végül be is bizonyosodott. J Erre aztán jöttek az idiótábbnál idiótább ötletek. Nem igazán foglalkoztatott. Sokkal inkább a táblánál ácsorgó Oscar kötötte le a figyelmem. Bár az arcán hatalmas mosoly húzódott és érdeklődve figyelte az eseményeket, valamiért mégis úgy tűnt, mintha - nem is tudom - nem lenne teljes. Az iskolai egyenruhája tökéletesen passzolt rá, sehol egy ránc, a haja is jól be volt állítva és még a cipője is jól nézett ki. Látszólag teljesen egyben volt. De még is. Valami hiányzott. Nem tudnám pontosan megfogalmazni miért, de hirtelen annyira abszurdnak tűnt, hogy egy olyan fiúnak kerestek „állnevet”, aki a való életben sem a saját nevével érvényesül. Persze az Oscar iszonyat ötletes, meg illik is rá, de vajon létezik- e valahol egy igazi Géza, akinek több a saját gondolata, mint a filmekből szedett? Szinte gondolkodás nélkül írni kezdtem. Egy nevet egy cetlire, illetve egy szót Kovács doki papírjára: személyiségzavar. Magasra emeltem a kezem és vártam, hogy felszólítsanak.
- Emma? – kérdezte a tanár úr. – Van valami ötleted? Bólintottam és a mellettem ülő Erik kezébe nyomtam a cetlimet.

- Némi szerint – itt kapott egy gyilkos pillantást – legyen, hmm, ez érdekes, – vonta fel a szemöldökét. – Emma azt írja, legyél Géza.

- Géza? – hökkent meg Oscar. Gyorsan körmölni kezdtem, majd ismét Erik kezébe nyomtam a lapot.

- Igen, Géza. Az az ember, aki nem félt felvenni egy új vallást, hogy ezzel megmenthesse a népét. Az, aki az első királyunknak volt az apja. Géza, történelmünk egyik legmeghatározóbb alakja. – hadarta Erik, majd hozzá tette – Hallod Némi, ez jó, szerintem is legyen Géza. Nem volt időm eldönteni, hogy most akkor haragudjak a becenév miatt Erikre, vagy legyek hálás, mert mellém állt a névválasztásban, hiszen hirtelen mindenki helyeselni kezdett.
- Oscar mit gondolsz – nézett mosolyogva rá a tanár – leszel Géza? Idegesen vártam a választ.

- Igen – válaszolt kurtán Oscar, majd leült. Ott akkor azt hittem, kész, vége kezdődő barátságunknak annyi, szerencsére tévedtem.

- Remek, akkor egy megvan, maradtatok öten – mosolygott. – Rebeka? Lesz a következő? Bekka készségesen ki elindult a tábla elé.

- Dr. Szöszi – kiáltotta Erik, mikor Bekka még ki sem ért.

- Már megint filmes karakter, Erik –figyelmeztette a tanár.

- Ne már – kötekedett Erik – 2001-es ez a film, az már történelem!

- Hát, nem is tudom – gondolkodott el a tanár.

- Amennyiben a 2004-es csatlakozásunk az EU-hoz is történelem, akkor ez is az – érvelt Erik, hát, olyan Erikesen.

- Legyen - legyintett a tanár – a kisasszonyról amúgy nekem is egyből ez a karakter jutott eszembe. Rebeka, megfelel a név? – fordult Bekka felé.

- Magam sem választhattam volna jobb nevet – mosolygott Bekka, majd már vissza is ült a helyére.

- Akkor most jöjjön megint egy fiú - csapta össze a kezét a tanár – Xavér! Mielőtt elalszol, gyere ki, kérlek – kicsit furcsa, hogy néha magáz néha tegez, de hát ő a tanár… Xavér ráérősen kiment a táblához.

- Xerxész – vágta rá Lili.

- Miért pont a perzsa hadvezér?- kérdezte a tanár.

- Hát nem tom’ X, X nem? – vonta meg a vállát Lili. Hát a szobatársam sem lesz agysebész…

- Egyéb? – rázta meg a fejét a tanár úr.

-  Anonymus – szólt halkan Oscar.

- Ez jó. – mosolygott Bekka.

- Pontosan miért is? – kérdezte Xavér.

- Hát, első nap szerintem senki nem tudta, hogy hívnak, Erik kivételével persze, de ő szobatársad, szóval nem számít…

- Köszi – bökte közbe Erik, de nem volt ellenségeskedés a hangjában.

- Szóval senki nem tudta, hogy hívnak. Csak jöttél, beszóltál és tovább mentél… Lehetnél Anonymus –fejezte be Bekka az érvelését.

Oldalba könyököltem kicsit Eriket és a kezébe nyomtam egy újabb cetlit.
- Komolyan Némi, jössz nekem eggyel! – súgta, de azért jelentkezett.

- Emma szerint – olvasta le a lapról – tökéletes az Anonymus. Most komolyan, ezt nem tudtad volna elmondani? – nézett rám összevont szemöldökkel. Megráztam a fejem.

- Nos, Xavér úgy látszik, Anonymus leszel. – mondta tanár.

- Felőlem. – vonta meg a vállát Xavér és visszaült a helyére.

- Akkor ismét legyen egy hölgy – szólt a tanár – Lili gyere! Lili kilibbent, igen libbent a táblához.

- Törpilla – vágta rá megint Erik, nagyon sziporkázik.

- Alig várom, hogy ezt megmagyarázd – nézett lemondóan a tanár a mellettem ülőre.

- A Hupiék Törpikék szintén eléggé régi, mondhatni történelmi mese. Nos, Lili épp úgy akar a középpontban lenni, mint ahogyan Törpilla is. Szereti, ha körülrajongják.

- Kikérem magamnak! – kezdett vörösödni Lili.

- Nem hinném, hogy Törpilla idegbetegen szokott volna ordibálni – szólt közbe Oscar.

- Idegbe... – Erik Lilibe fojtotta a szót:

- Igaz, akkor legyen, mondjuk – töprengett, majd rám nézett. – Némi valami ötlet?
Szólíthatnál Emmának! Ami Lilit illeti, lehetne Kleopátra, úgy is olyan hercegnős.

- Némi – nyomta meg a szót Erik – szerint lehetne, Kleopátra.

- Ez tetszik! – tapsikolt az előbb még nagyban üvöltöző Lili.

- Remek,– mosolygott a tanár úr – Erik gyere, hadd találjunk neked is valami frappáns nevet.

- Hajrá! – mosolygott Erik és még ki sem mászott rendesen a padból, már jelentkeztem.
- Emma – kérdezett a tanár. Ööö, Erik a táblánál, Xavér eléggé inaktív. Bajban voltam. Végül megböktem Oscar hátát, aki hál’ istennek hátra fordult és elvette a cetlim.

- Öhm, ezt most tényleg? Hát jó, én felolvasom. Szóval Emma szerint legyen Newtenberg. Newton és Gutenberg után szabadon – ekkor már eléggé érdekesen néztek rám a többiek. – Indoklás: – olvasta Oscar – Erik eléggé relatívan értelmezi a nyomtatás fogalmát. - A sorokat még mindig értetlen szempárok kísérték, egyedül Erik nevetett fel hangosan.

- Ez jó – mondta – tetszik!  - Majd lehetőséget sem hagyva a többieknek a találgatásra, a helyére ment. Mielőtt azonban leült volna, felém nézett:

- Én sem mondhattam volna szebben, Némi – tartotta a kezét, hogy adjak neki egy pacsit. Na, arra várhat, amíg Némi-z.

- Jól van Emma, ez igazán szép volt - nevetett a tanár. –Gyere, már csak neked nincs neved.

- Chaplin! – kiáltott Erik, mikor még fel sem álltam.

- Megkérdezzem, miért vagy elég, ha beleegyezem, amennyiben másnak nincs jobb ötlete? – sóhajtott a tanár.

- Ki az a Chaplin? – értetlenkedett Lili, szerencsére kicsengettek így nem kellett megmagyarázni, én pedig maradtam a néma filmek „ősatyja”.

Ebédnél aztán még érdekesebb dolgok történtek, olyannyira belemerültem, az eseményekbe, hogy még az ételt is megettem és még csak nem is emlékszem mi volt az, hupsz. :D

- Szép volt Némi! - ismételte sokadjára Erik, de mint az előző ezerre, erre sem reagáltam. – Akarom mondani, egészen elmés voltál ma Emma. - nézett rám várakozva.

Köszönöm. Írtam végül.

- Látom, nem tetszik a Némi. – vonta fel a szemöldökét. – Szerintetek? –kérdezte a többiektől, akik nem igazán figyeltek rá. Lili épp Xavérral üvöltözött valami miatt. Bekka a konyhás nénit akarta beperelni, mert elmondása szerint az ebéd, akár mi is volt az, a megengedettnél több zsiradékot tartalmazott. Oscar, hát, ő valamin nagyon elgondolkodott, majd hirtelen felém nézett és egyszerűen átölelt.

- Köszönöm! - mondta, némi meghatódottsággal a hangjában és ezzel ki is ment az étkezdéből.

- Ez – kezdte Erik…

... érdekes volt. Bólintottam.

- ... nem érdekel! Mondd csak el, de jobb ha tudod, ha én lebukom, akkor jössz velem te is! – ordította Lili Xavér arcába.

- Nem érdekel! – felelte komolyan Xavér, majd elindult a kijárat felé, Lili meg egyből rohant utána. Így ketten maradtunk az asztalnál.
- Némi… - kezdte a mondatot Erik, de nem vártam meg, amíg befejezi. Felálltam, visszavittem a tálcám, majd nyugtáztam magamban, hogy a tevékenységet Erik végig figyelemmel kíséri. Igazság szerint nem zavart különösebben, hogy becézett. Mindenesetre jó érzés volt bosszantani kicsit. J Bár az még mindig sokkal idegesítőbb, hogy nem tudok rájönni, honnan ismerős nekem Newtenberg ennyire…

23.48 mindjárt leragadnak a szemeim, s bár kétlem, hogy aludni fogok, azért jobb lenne megpróbálni, de azt még gyorsan leírom, milyen új információkat szereztem a mai csoportterápián:

1.        Az iskolai rendezvényeken a részvétel erősen ajánlott. Ergo mennem kell a Bakonyba, a bálba és minden egyéb helyre…
2.        Szerencsére a hazalátogatás ideje nincs kőbe vésve, szóval akkor jövök haza, amikor akarok, és ha nagyon nem akarok, akkor ősszel és tavasszal élvezhetem az intézmény vendégszeretetét, de karácsonykor otthon a helyem. Ezzel annyira nem értek egyet, de majd meglátjuk, mit hoz a szeretet ünnepe…
3.        A 72 órás vetélkedőn nem muszáj részt venni, elvileg. Gyakorlatilag pedig igen, mert idén a mi városunk, úgy értem az a város, ahol az intézmény helyet kapott, rendezi a versenyt. Az alsó részvételi határ 35 fő.  Vagyis lesz kb. 5 ember a suliban, akinek nem kell mennie, valamiért az az érzésem, én nem leszek köztük…
4.        A szakkörökkel kapcsolatban felmerülő kérdésekkel forduljak a szaktanárhoz.
5.        Holnap pedig időben jelenjek meg az egyéni órán.
6.        Ja és még valami, a gondnok nem villanyszerelő… nem lesz külső világításom L

Hát röviden így nézett ki a mai nap. 00.03 megpróbálok megküzdeni a rémálmaimmal, hogy kicsit kipihenhessem magam. Sajnos bármennyire is szeretném, nem vagyok az Oscar által említett robot és mélyen, legbelül vannak érzéseim. A baj csak az, hogyha lemegy nap, sajnos ezek az érzések, jobban mondva emlékek nem maradnak a mélyben, sokkal inkább szeretnek a csúcsra törni…

Fejezetek

                                                                   Fejezetek:
                                                                     1.rész
                                                                     2.rész
                                                                     3.rész
                                                                     4.rész

3.rész

Sziasztok!:)

Elnézést kérek a csúszásért, igyekszem ezeket minimális szinten tartani.:$ (Kicsivel hosszabb részt igyekeztem hozni:))

Bár a szavazás még tart, én már létre hoztam egy Facebook-os csoportot:
https://www.facebook.com/groups/1464807120459163/
Nem tudom mennyire fog működni, meglátjuk:) Csatlakozzatok bátran!:) 

Nagyon jó olvasást!♥

	Hétfő	Kedd	Szerda	Csütörtök	Péntek
1.	Testnevelés	Irodalom	Matematika	Matematika	Rajz
2.	Testnevelés	Irodalom	Testnevelés	Idegen nyelv	Rajz
3.	Kémia	Történelem	Idegen nyelv	Nyelvtan	Kémia
4.	Idegen nyelv	Idegen nyelv	Nyelvtan	Történelem
5.		Matematika

EZT NEM HISZEM EL!! A szüleim képesek voltak elküldeni ide, az Isten háta mögé egy jól elnevezett diliházba és  nem elég, hogy rajzra de még kémiára is felírtak?! Hát emberek ezek, értem én hogy orvost akarnak belőlem kreálni, de könyörgöm, pontosan tudják mennyire szenvedek a kémiától és hogy csak külön tanárral és heti 5-6 óra tanulással lehettem kegyelem kettes tavaly, de hogy még itt is ezt a lehetetlen tantárgyat kelljen elviselnem, ez vicc !

-  Amennyiben van valamilyen kérésetek, ezzel vagy a házirenddel kapcsolatban, most nyugodtan feltehetitek ez az „óra ” erre van – mondta kedvesen a doki és öltözetéből kiindulva, sima, farmer és egy ing, semmi köpeny tényleg lazára vette a figurát.
Még Liliék fel sem tették a kezüket már a doki előtt volt a noteszem:
Hogy lehet kihúzatni a kémiát??????
- Sajnálom Emma, de a szüleid a kémiát választották neked, vészeld át valahogy – nézett rám együtt érzően, de azzal nem sokra mentem.
Meg lehet bukni?
- Nem lehet megbukni, de azért kérlek, viselkedj rendesen, mert az év végi jegyed viszed, majd magaddal a következő tanévre. Ráadásul az igazgató asszony nem szereti túlzottan a rendbontást.
- Ő a kémia tanár? – akadtak fenn Erik szemei.
- Igen, Erik ő- biccentett a doki.
- Biztos nem lehet valahogy húzatni? – kérdezte kétségbe esetten.
- Biztos – zárta rövidre a doki. – Rebeka?
- Kérem szólítson Bekkának – mosolygott.
- Rendben, - bólintott - Bekka van valami kérdésed?
- Igen, a házirendben az áll, hogy négy készségtantárgy lesz és az én órarendemben, ha jól számolom 5 is szerepel – ingatta a fejét.
- Igen, valóba így van, illetve a nyelvórák sem szerepelnek a házirendben, még – tette hozzá – Remélem azért a napi maximum 5 óra nem lesz túl megterhelő számotokra. Igyekeztünk úgy kialakítani az órarendeteket, hogy jövőre minden esélyetek meglegyen, ott folytatni az életeteket ahol most szüneteltetitek – mosolygott, mi meg megemésztettük a halottakat és bólintottunk. – Remek, akkor most körbe adnék egy papírt erre kérlek titeket írjátok fel, a neveteket és mellé egy választott idegen nyelvet. Angol és Német közül tudtok választani – tette még gyorsan hozzá, mikor Oscar, Lili és Bekka keze is egyszerre lendült a magasba.
Szinte gondolkodás nélkül a németet írtam. Túl sokáig tanultam már angolul kényszerből.
Ha már a kémiával szenvednem kell, legalább ez menjen könnyen. (Hatodikban egy évet kinn Németországban kellett iskolába járnom, mert apu ott kapott munkát.) Meg aztán Lili és Bekka tuti angolra megy és tudom nem szép, de legalább ennyi nyugtom lesz.
- Köszönöm - szedte be a doki a lapot. – Egyéb kérdés? – Egyszerre hat kéz lendült a magasba (biztos, ami sicher, alapon Lili mindkét kezét feltette).  – Lili?
- Nincs rá esetleg valamilyen mód, hogy visszakaphassam a telefonomat? – pislogott nagyokat.
- Nem hinném – jelentette ki a doki.
- Tuti?
- Tuti.
- Tablet? –kérdezte.
- Nem.
- És laptopot szabad használni? – próbálkozott tovább.
- Természetesen használhattok számítógépet – monda a doki, mire Lili teljesen fellelkesült, de még nem fejezte be. – a könyvtárban. Azonban internetkapcsolat csak kéthetente egyszer fél óráig van.
- H ez mekkora szívás! H csekkoljam így a facemet? H twitteljem ki mi történik velem és h töltsek instrára  naprakész képeket????? – akadt ki teljesen. A doki inkább nem is kommentálta a hallottakat, csak valamit felírt a füzetébe.
- Következő kérdés – mondta – Oscar?
-  Lehetne, hogy kapjak egy tv-t? – vetette fel nemes egyszerűséggel
- Mármint? – értetlenkedett Kovács doki
- Annyira rossz, hogy nincs szobatársam, így olyan, hogy is mondjam üres a szobán és persze vannak remek klasz könyveim, de ők nem beszélnek. Szóval szeretném megkérdezni kaphatnék – e egy tv-t, hogy tudajk filmeket nézni, dvd lejátszóm természetesen van – hadarta.
- Hmm érdekes kérdés-  gondolkodott el a doki - Vissza térünk rá jó?
- Jó – mondta Oscar – Szabad? – kérdezte a noteszemre bökve, kíváncsi voltam mit akarhat így átnyújtottam neki, a kérdésem már úgy is felírtam egy külön papírra.
- Emma van kérdésed? – bólintottam, és átnyújtottam a lapot.
Muszáj haza menni az utolsó hétvégeken?
Kovács doki kicsit megdöbbent, de azért válaszolt – Nem, hiszem, nem tudom, ennek utána kell még járnom – válaszolta kicsit zavartan, tudomásul vettem.  Kovács doki kicsit belemerült a gondolataiba, Lili még mindig dühöngött, Oscar a noteszembe firkálgatott (Egyébként egy csúcs mozgóképet kaptam egy frizbiző kutyáról, több lapot nem tépek ki ebből a noteszből.) Bekka vadul jelentkezett Erik pedig a lépcsőt bámulta mögöttem, talán a fokokat számolta vagy nem tudom.
- Kovács doktor? – kérdezte óvatosan Bekka. – Lehet egy kérdésem?
- Persze, persze – ocsúdott fel a doki – elnézést, hallgatlak.
- Azt szeretném kérdezni, hogy honnan lesznek tankönyveink, mert ha jól emlékszem azt nem kaptunk – mondta.
- Igen, a könyvek. Teljesen el is felejtettem. Bocsássatok meg, kicsit sok nekem ez az évkezdés, de ígérem gyorsan felveszem a tempót – szabadkozott – Szóval a tankönyveiteket, délután két órakor tudjátok át venni a könyvtárban. A könyvtár a legfelső emeleten balra található – mondta és vadul lapozgatni kezdett egy kisebb füzetkében, hogy nem hagyott – e ki valamit. – Egyéb kérdés? Igen, Erik?
- A tanórák itt is olyan hosszúak, vagy kegyelmet kapunk és rövidebb ideig tartanak? - kérdezte.
- Kegyelem?
- Aha, tudja, mert gyogyósok vagyunk – bandzsított.
- Mint már mondtam, itt senki sem gyogyós, és bár szép próbálkozás el kell keserítselek, mind minden rendes tanintézményben, itt is 45 percig fog tartani egy tanóra. És mielőtt megkérdeznétek, igen, 8 –kor kezdődik a tanítás és az órák köz 10 perces szünetek lesznek – ismertette. – Egyéb kérdés? – senki nem jelentkezett és lassan kezdtek ismét visszaszállingózni a diákok ebédre, szalad az idő. – Rendben akkor gyorsan elmondanék még néhány információt. Először is a tantermetek a második emeleti kettes terem lesz, a testnevelés óra  lent az alaksori torna teremben lesz, illetve a választott tantárgyak helyéről még nincs pontos információm, amint meg tudok, valamit majd értesítelek titeket, vagy majd a szaktanárok jelentkeznek. Ami pedig az csoportos terápiákat illeti, minden délután 16-18 óráig lesznek, jó idő esetén kint a farönköknél, esős időben egyelőre itt, amíg nem találok szabad termet. Azt pedig mindenki órarendjének a hátuljára felírtam, mikor esedékes a pénteki kontroll vizsgálata. Természetesen bármikor megkereshettek az irodámban, ami fiúk lakószárnyának földszintjén, az egyéni foglalkozások itt lesznek. Azt hiszem ennyit akartam – sóhajtott. – Kérdés?
- Egyenlőre nincs – válaszolt Erik mindenki helyében.
- Rendben – bólintott a doki – Jó étvágyat, holnap találkozunk délután találkozunk, most pihenjétek ki magatokat és jó étvágyat az ebédhez – mondta mosolyogva, majd elsietett a jegyzeteivel.
Az ebéd azt hiszem valami spagetti szerűség akart lenni, nem igazán ízlett, sokkal inkább lekötött Oscar mozgóképét, amit a noteszembe varázsolt, eszméletlen tehetséges.
Kettőig a szobámban hallgattam Lili és újdonsült barátnője, Bekka értelmesnek nem igazán nevezhető beszélgetését, próbáltak bevonni engem is, aztán mikor meglátták, hogy bedugom a fülest és hanyatt fekszem az ágyon feladták. [Megjegyzés: ELEMET KELL SZEREZNEM!!]
Kettőkor aztán felmentük a könyvtárba. Hatalmas terem volt plafonig érő könyves polcokkal. Három, négy sor polc után volt egy- egy hosszú asztal, ahol a diákok tanulhattak és olvashattak zavartalanul, illetve a terem végében 6 nem túl új számítógép állt. Sajnos nem volt időm tüzetesebben megnéznem a könyvektől roskadozó polcokat, mert olvasó jegyet kellett csináltatnom, meg a tankönyveim súlya mellett már nem is bírtam volna többet.
De megfogadtam, hogy amint tudok, visszajövök ebbe a paradicsomba!
Mikor kicsi voltam nagyon sokat olvastam és imádtam, hogy egy könyv által olyan messzire jutottam el az otthonomtól, mint még soha, mindenem volt az olvasás. Aztán nagyobb lettem, „menő” és elvárásokkal teli, akinek annyi ideje sem volt, hogy a nővérét felhívja telefonon, nem hogy olvasson. Ez másképp lesz, be fogok pótolni minden elvesztegetett időt és annyi könyvet fogok elolvasni ez alatt az egy év alatt amennyit csak, tudok!

A vacsoránál a diri néni beszélt végig valami olyasmiről, hogy nagyon reméli ez a fegyelmezetlen nyafogás csak a ami napnak lesz az ismertetője és ne az egész évnek. Mondjuk, azt nem tudom, hogy a nyafogás, hogy lehet fegyelmezett, mindenestre a diri néni végig beszélt róla másfél órát. A vacsoráról kb ennyit, ja meg ettem egy meggyes joghurtot, finom volt.

Hát nagyjából így telt a napom, holnap szerda, ami azt jelenti, hogy matekkal kezdek, remek számok korán reggel. És továbbra sincs elemem, holnap muszáj lesz szereznem valahonnan!
Most pedig megyek és forgolódok olyan 3 órát az ébresztőig. Ki tudja, talán rájövök, honnan ismerős ennyire Erik.

Első hét- Szerda

Ismételten egy nagyon sűrű nap rengeteg információval, feldolgozni valóval, az első kék cetlimmel és végre valahára elemekkel! Na de ne ugorjunk ennyire előre.

Arcok, nevek, helyszínek, megannyi év. Az óvodás korom óta őrzött emlékektől egészen addig a napig mindent próbáltam az éjjel felidézni, de semmi, egyszerűn képtelen vagyok rájönni, miért tűnik olyan ismerősnek. Persze megkérdezhetném, de ha tévedek, és mégsem ő rémlik, hanem csak valaki, akire hasonlít, eléggé kellemetlen szituációba sodródnék,  nekem pedig épp az a célom, hogy elkerüljem a hasonló helyzeteket.

Fél ötkor aztán nem bírtam tovább a fák susogásának és Lili irdatlan horkolásának kórusát, muszáj volt felkelnem. Egy ideig ültem az ablakban az erdőt figyelve, de ilyenkor napkelte előtt még az erdei állatok is alszanak. Jobban mondva rajtam kívül mindenki szunyókált. Gondolom, felmerül a kérdés, hogyan bírom alvás nélkül. Nem tudom, komolyan fogalmam sincs. Abban viszont biztos vagyok, hogy még mindig jobb az fáradtsággal harcolni, mint az álmaimmal. Mikor rá jött az orvosom, hogy ébren töltöm az éjszakát tele tömött altatóval, de nem segített, az álmok maradtak. Tisztában vagyok vele, hogy ez hosszútávon nem megoldás, de egyelőre ez van. Azonban hamarosan ki kell találnom valamit, mert ma bebizonyosodott, hogy fizikailag nem bírom még a normál pörgési fokozatot sem…

Az nyugis erdő bámulása nem sokáig kötött le, ráadásul az eső is elállt így azt sem tudtam figyelni. Némi civakodás után – magammal természetesen- végül elmentem a mosdóba, azzal a feltett szándékkal, hogy zuhanyozzak. Igazából engem nem nagyon érdekel mostanában ez a tisztálkodás téma, de láttam tegnap Lili tekintetét, mikor kérdezte nem megyek- e én is tusolni és csak a fejemet ráztam, egy mérges csivava tekintete az övéhhez képest…
Szóval elindultam a „megtisztulás” ösvényén ám utam során akadályba ütköztem, mely majdnem eltérített célomtól. Magyarul: A folyosón nekem jött az a drága csoporttársam, xy és akkora lendülettel lökött a falnak, hogy azt hittem beesek a hármas számú szobába. Persze nem lepődtem meg azon, hogy bocsánatot sem kért és igazából azon sem nagyon akadtam fenn, hogy mit keres a lányok lakrészében hajnali öt körül. Ami viszont már érdekesebb volt, hogy mikor xy elhaladt az ajtónk előtt hármat kopogtatott azon.
[Megjegyzés: Valamit kezdeni kellene ezzel a legyengülés dologgal, mert a két napos naplóírástól annyira izomlázas a csuklóm, hogy alig tudtam elfordítani a csapot a tusolóban.]
Mikor a fürdés után visszatértem Lili nem volt sehol.
Különösebb képen nem aggódtam a szobatársnőmért, hogy is mondjam szépen, hát szóval ismerem a hozzá hasonló lányokat. Sőt régen még én is egy voltam közülük, így hát semmi jogom elítélni.
Mindenesetre megfogadtam, hogy rajtuk tartom a szememet.
( Doktor úr nagyon szépen kérem, NE vegye figyelembe Lili szabály sértését, nem szeretném ha miattam kerülne bajba!!!!)
Szobatársnőmmel, a reggelinél találkoztam ismét.

Mivel tegnap viszonylag sokkos állapotban bukdácsoltam el a reggeli helyszínére engem is meglepett ma milyen könnyedén oda találtam, egyedül.
Az étkezde zsongott; mindenki fene izgatott volt, hisz ma kezdődik csak igazán az iskola, tanítási órákkal, tanárokkal és számokkal.
Mire oda értem az asztalunkhoz – xy kivételével - már mindenki ott volt. Lili egyből kérdően nézett rám, tudni akarta vajon számon kérem-e? Alig láthatóan nemet intettem, majd leültem Bekka és Oscar közé, kisebb bajom is nagyobb annál, mintsem szobatársnőm kicsapongásait verjem nagydobra. Csendben terveztem megenni a reggelire magammal hozott müzli szeletet, a kommunikáció teljes hiányában.
 Szerencsétlenségemre a többiek, velem ellentétben, igen kommunikatívnak bizonyultak:
- Jó reggelt! – mosolygott Bekka.
- ’reggelt Némi – becézett Erik? mindenesetre elég furán hangzott ám nem ez volt a leg érdekesebb köszöntés.
- Hola Chica! – és igen, komolyan ez a mondat hagyta el a tökéletesen egymáshoz passzoló szettbe bújtatott Oscar száját. – Hogy aludtál? - érdeklődött. Miután magamhoz tértem a kezdeti sokkból megráztam a fejem – ha még mosolyognék, valószínűleg megtettem volna- és írni kezdtem.
Sehogy. Te?
- Én sem aludtam! Nagyon izgatott vagyok/voltam a mai nap miatt! „Vicces! Néha, ha besétálsz egy új helyre, az az érzésed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.” – mondta szentimentálisan.
- Így jártam anyátokkal – vágta rá Erik.
- Szép – bólogatott Oscar – 10-ből egy, de ez nehéz volt, ez két strigula – lelkesedett és már húzta is a kiskönyvébe, vagy valami olyasmijébe a vonalakat. Értetlenül járattam köztük a szemem és már épp kérdezni akartam, mikor Erik válaszolt:
- Folyamatosan filmekből és sorozatokból szedett idézetekkel fáraszt. Megegyeztünk, ha nap végéig kitalálom, az idézetek legalább a felét akkor abba hagyja – ismertette. – De úgy fest, maradnak - húzta el a száját.
- „A jövő nincs kőbe vésve” – kacsintott Oscar, majd hozzá tette – Hősök. Egyébként te miért nem aludtál? – kérdezte.
Egy ideje már nem alszok.
- „Álmok. – meredt a távolba - Mindenkinek vannak álmai. Egyesek jók, mások rosszak. Egyeseket nem akarunk elfelejteni. Néha rájössz, hogy kinőtted az álmaidat. Néha úgy érzed, hogy végre megvalósulnak. – rám nézett - És egyeseknek rémálmaik vannak. De akármit is álmodsz, ha eljön a reggel, kopogtat a valóság és az álom lassan elillan – tárta szét a karjait.
Gossip girl
- Helyes – bólintott elismerően - Akarsz fogadni? – kérdezte.
- Igen, igen – bólogatott Erik, mint azok a kutyák a kocsik elején – Akarj! Légyszíííííí nélküled tuti nem nyerek – kérlelt boci szemekkel.
- Én szívesen segítek! – ajánlkozott Lili egyből.
 Valóban nem meglepő, a reggeli kiruccanása. Az sem igazán okozna meglepetést, ha lenne köztük valami, sőt sem tartom kizártnak, hogy már korábbról ismerték egymást. Csak az nem világos miért mászik rá Erikre ennyire nyilvánvalóan? Mondjuk nem is az én dolgom. Szobatársnőm annyi vasat tart a tűzbe egyszerre amennyit csak akar. Remélhetőleg Erik okosabb annál, mint sem bedőljön szobatársnőmnek.
Erik mintha meg sem hallotta volna az ajánlatott folyamatosan engem fürkészett a válaszra várva.
Bocs, de nem fogadok. – írtam - Többé már nem – tettem hozzá magamban. Egy hatalmas sóhajt kaptam válaszul.
(Doktor úr talán innentől nem kellene elolvasnia, ugyanis ismételten nem szeretném, ha Lili miattam kerülne bajba.)
- Mondom, én szívesen segítek! – mondta Lili már sokkal erőszakosabban.
- Talán megkérhetném a szobatársamat, elég kockának tűnik..- kezdett elmélkedésbe Erik.
- FOGADD MÁR EL A SEGÍTSÉGEM !– mondta hisztérikusan Lili.
- Feltéve, ha visszatért már a reggeli útjából – fejezte be Erik és olyan pillantást vetett a szőkeségre, hogy majdnem én szégyelltem el magam. Á, szóval xy Erik szobatársa, ő pedig vagy annyira okos, hogy valamiből rájött, hogy ezek ketten reggel együtt voltak, vagy szerencséje volt és beletrafált, esetleg – bár ezt kétlem- xy beavatta.
Tagnapi „megmentőm” és igencsak hisztis szobatársnőm egy ideig farkas szemet néztek majd Lili kifakadt:
-  Nem tudom, mit feltételezel te rólam, de – emelte fel az ujját-  jól gondold meg mit mondasz nekem, mert esküszöm nem állok jót magamért. – fenyegette meg Eriket, majd kirúgta széket maga alól és emelt fővel távozott. Persze a jelenet nem volt ennyire filmszerű. Eriken és rajtam kívül senki nem figyelt rá, ráadásul nem tudott egyből felállni, a széke megakadhatott valamiben, vagy csak szimplán ennyire, hát béna.  Mindenestre nem hogy félelmet nem keltett, de még egy mosolyt is majdnem kicsalt belőlem, ahogyan kihúzott háttal felszegett fejjel eloldalgott, közben természetesen vagy tíz másik embert fellökve.

Ezután egy ideig csendben ette mindenki a reggeliét, amikor megszólalt a csengő, ami mint Oscartól megtudtam azt jelentette, hogy negyed óra és kezdődik az első óra. Ami matek, remek.
- Hát Lili meg hová tűnt? – kérdezte Bekka, de már senki nem válaszolt rá, mindenki elindult felvenni a könyveit. Szegény lány annyira elmerült saját gondolatiban, hogy fel sem tűnt neki, mikor újdonsült barátnője elviharzott.
Mikor beléptem a szobába Lilit az ágyán találtam és valamit épp a matraca alá rejtett. Nem láttam mi volt az és bár megvallom, érdekel, továbbra sem az én dolgom.
Felvettem a tegnap beszerzett ezer évesnek kinéző tankönyveimet, az órarendem másolatát – a naplómmal még sem rohangálhatok – és már mentem is a matek teremnek jelölt első emeleti terem felé.
A lépcsőfordulóban Oscar, Erik és mellettük meglepetésemre xy ácsorgott, mintha várnának valakit.
- Á, Emma Helló! – üdvözölt Oscar, annak ellenére, hogy kb. 10 perce váltunk el.
Sziasztok. Vártok valakit?
- Ja, igen – felelte – Bekka a lelkiismeretünkre kötötte, hogy várjuk meg itt, mert különben eltéved - mondta.
- Mi pedig jó fejek vagyunk és megvárjuk – villantott egy száz wattos mosolyt Erik.
Értem. És ő? Mutattam xy felé.
- Csapódott.  – vont vállat – Amíg nem kezd balhézni nem zavar. 
Aha... Ahogy végig mértem xy-t érdekes érzés kerített hatalmába. Nem tartom magamat jó emberismerőnek, nagyon nem… De volt benne valami, ami miatt még inkább elbizonytalanodtam. A tegnapi viselkedése alapján egyértelműen egy barom. Most viszont, ahogy épp az mp3 készülékével bajlódott, a lépcső korlátjának dőlve, annyira nem is tudom, ártatlannak tűnt… Elég hamar megcáfolt:
- Hogy az ***** - kiáltott fel hírtelen. – Két napja cseréltem ebben a szarban elemet, de megint lemerült. – mérgelődött és már hajította is volna el jó messzire a kis kütyüt, mikor Oscar megszólalt:
- Nálam van egy csomó elem, ha gondolod, adhatok párat – ajánlotta fel.
- Minek neked az elem? – kérdezte xy.
- Hordozható DVD lejátszó – vonta meg a vállát.
-  Nem vették el? – faggatta tovább xy.
- Senki nem kérdezte van- e nálam – felelte Oscar egyszerűen.
- Nagy vagy – bólintott elismerően xy.
- Kösz. Akkor kell az elem?
- Ja jól jönne.
- Ebédre viszem őket – zárta le Oscar.
Annyira belefeledkeztem ebbe a furcsa jelenetbe, hogy teljesen el is felejtettem, hogy elem éppenséggel nekem is kell. Ám mielőtt szólhattam izé írhattam volna, Kovács doki jelent meg hirtelen a semmiből.
- Gyerekek, de jó, hogy itt vagytok! – lihegett – Tegnap teljesen kiment a fejemből – mondta miközben a táskájában turkált, majd előhúzott hat kis kártyát, amiket a pólóra lehet tűzni – Szeretném, ha ezeket még most feltennétek  - osztotta el a nevünkkel ellátott névkártyákat- és egy két hétig, de inkább egy hónapig jó lenne, ha minden nap hordanátok, hogy a tanárok könnyebben meg tudják tanulni a neveteket – hadarta. -  Xavér örülök, hogy ki jöttél a szobából – nézett xy-ra aki ezek szerint a Xavér névre hallgat, nem is tévedtem akkorát. :D – Mit is akartam még – csóválta a fejét a doki, szegény sok neki ez az év eleje dolog, de eddig még lelkesnek tűnik – Megvan! Srácok – nézett Oscarra és Erikre – jó pofa pólóitok vannak ez nem kérdés, de Harp Edina igazgató asszony megkért, hogy adjam át, hogy is mondta? Megvan, legyetek szívesek az egyenruhához tartozó ruhadarabokat nem kicserélni. Vagyis a menő póló hétköznap nuku, hétvégén baro. – erre szerintem senki nem volt felkészülve így reggel 7.56 –kor.
- Doki, ezt ne erőltesse – veregette meg a vállát Erik
- Értünk mi a szép szóból, látja, ma már ing is van rajtam – mutatta neon zöld kockás ingjét Oscar.
- Elég, ha ebédnél öltöztök át – mosolygott a Kovács doki, majd tovább robogott.
- Nem értem mi baja van mindenkinek a pólóimmal – mondta sértetten Erik – Először Emma, most meg a diri néni. Tényleg ennyire szörnyű? – tárta szét a zakóját. Einstein öltötte rám a nyelvét teljes póló nagyságban alatta pedig a felirat Az őrültség és a zseniség egyformán relatív!
Oscar hangosan felnevetett.
- Hali skacok! Már jövünk! – integetett Bekka, miközben átvágott a tömegen a nyomában tipegő – minimum húszcentis volt a sarok – Lilivel, aki rá sem nézett Erikre.
- Akkor, ha mind megvagyunk, mehetnénk is – mondta Xavér.
Viszonylag rövid keresgélés után végül megtaláltuk a matek termet, ahol már ott várt a matematika tanár. Negyvenes évei végén járó, szigorú tekintetű kopasz pasas volt egy irdatlan ronda cipőben. Nem is találok rá szavakat, amikkel jól le lehetne írni, tényleg iszonyat ronda volt.
- Gyertek, gyertek – mondta a tanár úr- Értékelném, ha ezen túl időben itt lenne az osztály és nem az utolsó pillanatban esne be! Az anyag sok az idő kevés! Most pedig az ülésrend. - csapta össze tenyerét.
- Ülésrend? – rökönyödött meg Erik.
- Igen Erik fiam ülésrend és amennyiben a szaktanár mást nem kér, minden órán így foglaltok helyet értve vagyok? – meredt szegény Einstein pólós osztálytársamra.
- Értve – mondta Erik.
- Tehát akkor az ülésrend. – mondta és levett egy papírt az asztaláról. A teremben tizenkettő egy személyes asztal foglalt helyet egymás mellett négy katonás sorban és három oszlopban.
- Második padsor balról jobbra: Rebeka, Géza, Lili. Harmadik padsor: Erik, Emma, Xavér. Foglaljatok helyet. – mondta. Itt tényleg senki nem használ, vezetéknevet? Gyorsan elfoglaltuk a helyünket, illetve én még le sem ültem Oscar már jelentkezett.
- Igen - hunyorgatott a tanár, hogy le tudja olvasni a nevet – Géza?
- Tanár úr megkérhetném, hogy Géza helyett Oscarnak szólítson?
- Miért fiam, talán elírták a neved?
- Nem, csak…
- Akkor talán édesanyád nem ezt a nevet adta neked mikor hosszas vajúsás után végre világra hozott?
- Hát..
- Mi hát?
- Semmi -  sütötte le a szemét Oscar – Jó lesz a Géza.
- Még szép, hogy jó lesz! – kiáltott majd felsétált a tábla előtti kis pódiumra, hihetetlen, hogy itt még ilyen is van! – Vegyétek elő a füzeteteket – utasított. Egyszerre négy kéz lendült a magasba (Nálam mindig van valamilyen füzet mostanában, a másik laptulajdonos pedig Oscar volt.)– Géza fiam, adj lapot annak, akinek nincs. – utasította a matek tanár.  Oscar pedig el kezdte osztani füzetét. – Remek, akkor talán kezdjük is. Engem Szabó Áronnak hívnak, de nektek csak tanár úr. – jelentette ki szigorúan. Az eddig a star warsos füzetlapot tanulmányozó Eriknek felcsillant mellettem a szeme. Szegény Áron tanár úr mit fog kapni…
- Most pedig mindenki írja fel nagy betűkkel TISZTELET – utasított, majd ő is így tett a táblánál. – Diákjaimtól elvárom a tiszteletet, amennyiben valaki tiszteletlen az jobb, ha felköti minden nemű és formájú alsóját. – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. - Most pedig szeretném, ha kitöltenétek ezt a nyomtatott feladat lapot. Figyeljetek, mert ez lesz az első jegyetek! – Körbe nézett a termen  - Géza gyere oszd ki, de a gyorsabbikból, mert megy az idő! – kiáltott, majd kiosztatta a feladatlapokat. A lapon öt feladat volt. Gondolom ahány jó annyi lesz az osztályzat. A matek sosem volt a libling tantárgyam, de a hatodik óta tartó külön tanárhoz járás a tavalyi év végre meghozta eredményét és bár vért izzadtam végül egy erős négyessel zártam.  A tesztlapot és a tanárt elnézve, idén a kettesnek is örülni fogok…

A gyilkos matek után a tesi következett, végre valami amiben jó vagyok!
Azt hittem egy ekkora intézmény alaksora majd ijesztően fog hatni, de annyira spécin ki volt világítva, hogy cseppet sem keltett hát borzongató érzéseket bennem.
Az öltöző túl nagy volt hármunknak, így bőven jutott pad mindenkinek, sőt. Lili és Bekka természetesen Áron bát szidta, volt benne valami, de a stílusuk annyira messze állt az új énemtől, hogy inkább kimentem.
A terem üres volt még mikor beléptem. Oldalt kinyitható lelátó volt épp összezárva, mint a rossza amerikai horror filmekben, amikben egy ilyen masina alá szorul be valaki. A terem vagy inkább csarnok, hatalmas volt. A belmagasságot elnézve elég nehézkesesen lehetett elhinni, hogy fölöttünk még jó háromemeletnyi épület rész fekszik.  Nem sokkal utánam egyébként megjelentek a többiek is a tanárnővel a nyomukban.
- Sziasztok, gyerekek! – üdvözölt minket – Én Kiss Tímea vagyok – mutatkozott be, majd a mellette álló húsz, huszonegy éves lányra mutatott – Ő pedig Márti idén ő fog nekem segíteni.
- Hello – köszönt Márti – Néhány éve én is ennek a csodás intézetnek a lakója volt. Látom nem igazán értetek egyet a csodás szóval, pedig higgyétek el, hogy az. Most testnevelő tanárnak készülök és az igazgató asszony volt, olyan kedves és megengedte, hogy itt töltsek idén egy év gyakorlatot. – ismertette a helyzetét, mi pedig bólintással jeleztük, megértettük.
- Rendben, akkor elmondanám a tudni valókat- kezdte a tanárnő – Felszerelés: az iskolai egyen testnevelés ruha, amit óra végén megkaptok. A tanórákon épp olyan viselkedést várok el, mit a többi órán. Balesetvédelem: Egyetlen szabály van, amit minden körülmények között be kell tartanotok. Amihez nem adok engedélyt, ahhoz nem nyúlsz!!
Most pedig álljatok be egy gyors torna sorba, egy kettő – tapsolt egyet. Ez a taps valami mánia a tanároknál? A torna sor egyébként, hamar megvolt és a húszcentis sarok nélkül Lili elé kerültem, így nem én lettem az utolsó. A legmagasabbnak egyébként Oscar bizonyult.
- Remek. Akkor most ki megyünk és felmérjük az állóképességeteket.
A társaságunk beszélő tagjai egy éles morajjal fejezték ki nem tetszésüket.
- Nincs vita, utánam indul!- kiáltotta a tanárnő. Tuti katona volt, és ezt nem csak a terepszínű nadrágjából és a fekete bakancsból gondolom.
A felmérés egyébként annyiból állt, hogy körbe kellett futni az erdőt, időre.  Mivel azonban mi nem voltunk túl jártasak a környéken, ezért Márti futott előttünk mutatva a helyes irány, a tanárnő pedig a sereget hajtotta és néhány nem túl kedves szóval illette azt, aki nem úgy teljesített, ahogy ő elvárta. Egyébként másodikként értem be Márta mögött egy fél Einstein nyelvnyivel megelőzve Eriket. J
-  Szép – bólintott elismerően a tanárnő – Nincs kedvetek az intézmény atlétái közé állni? – kérdezte tőlem és Eriktől.
- Felőlem – vont vállat Erik én viszont bajban voltam, mert nem volt nálam semmi író eszköz. Segítségkérően néztem tegnapi megmentőmre hátha ma is segít. Szerencsémre vette a lapot. Kézzel, lábbal elmutogattam neki, hogy szívesen részt veszek az atléták között.
- Emma is benne van – tolmácsolta végül Erik. A tesi tanár egy ideig furcsán nézett, de bólintott - holnap megbeszéljük a részleteket. – majd ott hagyott minket.
Szó szerint beestem az öltözőbe, majd mivel kicsit sokat készülődtem, a nyelvi terembe is. Mint később kiderül feleslegesen siettem, mert a németet oktató tanár csak a jövő héten érkezik, így az e heti órák lyukasak lesznek. A terem egyébiránt nem volt túl nagy vagy talán az volt furcsa, hogy körülbelül tizenöten voltunk. Gondolom, mindenki, aki az iskolában a németre iratkozott, a csoportomból senki. Az órát egyébként a diri néni helyettesítette, ergo csendes háromnegyed óra töltöttünk együtt.
Az utolsó óra nyelvtan volt az osztálytermünkben, ahol amúgy még nem is voltunk. A terem még üres volt mikor bementem, elfoglaltam a második padsor középső padját, és amíg vártam már éreztem az izmaim holnap, rettenetesen fognak sajogni.
Tizenkét éves korom óta egy két kivétellel minden nap eljárok futni. Kezdetben kötelező volt, hisz másképp nem érhettem volna el az elvárt alakot, aztán végül megszerettem. Szeretem, mikor a saját gondolataimba temetkezve róhatom a köröket, megnyugtat. Ez szinte az egyetlen dolog amit a szüleimnek köszönhetek, bár ezt sosem vallanám be nekik. Még nyáron is eljártam futni. Hajnalban olyan három óra környékén, mikor a szüleim már aludtak és a levegő sem volt annyira forró. Felmerülhet, ilyen tájt nem járkál- e mindenféle kétes alak? De, járkál, csak senkinek a figyelmét nem kelti fel egy kinyúlt, pecsétes melegítős, zsíros hajú bűzölgő valami. Mint említetem, nem sokat adtam a megjelenésre.
A gondolataimból a többiek zaja szakított ki.
- Végre egy normális tanár! – jelentette ki Oscar.
- Jaja, Miss. C. nagyon jó fej – kontrázott Erik.
- Emma kár, hogy nem angolra jöttél – sajnálkozott Oscar – vagy hat film idézetet mondtam és Miss. C. ötöt kitalált – áradozott. Gondolom mondta volna még tovább, ám ekkor belépett a magyar tanárnő.
- Remek, remek. Látom megtaláltátok a helyeteket. Én –nem értettem tisztán – Melitta vagyok. Most pedig nyissátok ki a könyvetek és olvassátok el az első fejezetet óra végén kérdezek!
Körülbelül a harmadik sornál csukódtak le a szemeim és hosszú idő után először álmok nélkül aludtam. Egészen addig, míg a csengő fel nem keltett.
- Emma egy pillanatra – szólt a tanárnő, mikor már kifelé indultam a teremből – Szeretném, ha ez még egyszer nem fordulna elő! – kiáltott rám és kezembe nyomott egyből 5 kék cédulát- Ajánlom, hogy pótolja be a mai óra anyagát, ugyanis a szombati elzáráson kikérdezem. - jelentette ki, majd kiviharzott a teremből. Remek már csak ez hiányzott.

Ebédnél aztán mindenki mondta a magáét, a legtöbb szó persze a matek tanárt érte, de a magyar tanárnő sem sokkal maradt le, így szorult csak a harmadik helyre a tesi tanár a maratoni futással, Miss. C.-t  pedig továbbra is mindenki istenítette. Illetve nem mindenki. Xavér egész ebéd alatt - ami egyébként  hal volt, amit nem ártott volna szerintem legalább kifogni mielőtt bepanírozzák- az mp3-mát nyomkodta. Amiről eszembe jutott az elem hiányom.
Megböktem Oscar vállát.
Tudnál nekem is kölcsönözni egy pár elemet?
- Persze – mosolygott – Hiszen tudod „Néha nem kell megmenteni a világot. Néha elég, ha a barátunkat tesszük boldoggá.”
- Feladom – mondta Erik leejtve az evőeszközeit.
- Doktor csont. – mosolygott Oscar- Ne add fel „ A remény él... mert a bizonyíték soha nem hal meg.”
- Döglött akták? – kérdezte Erik bizonytalanul.
- Pontosan! Látod, megy ez! Újabb két strigula! – lelkesedett Oscar.
Erik a fejét csóválta a szája sarkában megbújó mosollyal.
Annyira meglepett a kijelentés, hogy megköszöni is elfejtettem a hőn áhított elemeket. Mármint nem a reménnyel kapcsolatos, hanem amit Oscar a barátságról mondott.
 Alig egy napja ismer és már a barátjának nevezett, mindenki előtt pedig semmi haszna nem származik belőle. Talán valójában ez a barátság és nem az, amit én eddig annak véltem..

Olyannyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem mikor a többiek elmentek.
Megpróbáltam felidézni, hogy miért is kezdtem el barátkozni az emberekkel. Két oka lehetett. Egy: A szüleim szerint hasznosnak tartották a majdani kapcsolatokat , kettő: így kívánta az image-em. Talán a régi énemre a szánalmas jelző édes kevés lenne…
Végül visszavittem az ebédem 75%-át – valamikor a nagy elmélkedésem közepette megehettem a rizst. S annak ellenére, hogy tegnap láttam, mikor a konyhás néni a Köszönöm cetlimet épp úgy a moslékos edénybe dobta, mint a megmaradt ételt, ma is írtam egyet.
Úgy érezem, hálával tartozom annak, aki főz rám, aki ételt ad nekem. Ezt még Viola tanította nekem, mikor kicsi voltam és milyen igaza volt! Lehet, hogy nem épp a legfinomabb háromfogásos étterem szintjén főznek itt, de fáradoznak vele, reggel korán kelnek és estig itt vannak. Megdolgoznak azért, hogy az étkezésekkor (meleg) étel kerüljön az asztalunkra. Ezért vallom azt, hogy  meg kell köszönünk a konyhás néniknek, hiszen fáradtságuk ellenére ételt adnak, nap mint nap, e nélkül pedig nehézkesen boldogulnánk.

Miután a cetlim megint a maradékok között kötött ki, a könyvtár felé vettem az irányt. Még ebéd előtt, mikor letettem a tankönyveimet, zsebre tettem az olvasó jegyemet, az órám is csak 13.02-őt jelzett, ami annyit jelentett, minden adott ahhoz, hogy bő 2 óra alatt körbe nézzek azon a csodás helyen, mielőtt kezdődik a csoportterápia.
A könyvtár az emlékezetemben is gyönyörűen élt, de amint beléptem ismét elfogott valami varázslatos érzés. Az a sok száz könyv, kaland, hely, szereplő amik/akik arra várnak, hogy kiszakíthassanak a szürke, csúf valóságból, bizsergető érzéssel töltöttek el. Oda mentem a könyvtáros nénihez, megkérdeztem szabad – e nézelődni, beleolvasni egy-egy regénybe, majd hagytam, hogy elnyeljen a könyveknek otthont adó Csodaország.
15.47perckor a maximálisan kikölcsönözhető 5 könyvel indultam meg szélsebes léptekben a szobám felé. A terápiáig alig negyed óra volt hátra és fogalmam sem volt, hol keressem a megjelölt helyszínt, a farönköket. Gyorsan, de persze óvatosan lepakoltam a szerzeményeimet, majd biztos a mi sicher magamhoz vettem egy vastagabb jegyzetfüzetet és már robogtam is az udvar felé. Lehet nem ártott volna, ha mondjuk normális ember módjára csak megyek, mert így olyan lendülettel csapódtam az előttem rendesen sétáló Oscarba, hogy rövid időn belül a lépcsősor alján találtuk magunkat.
-  Emma, örülök, hogy belém botlottál – nevetett Oscar, miközben leporolta a ruháit – épp kerestelek- folytatta, majd felsegített. – Tessék, itt vannak az elemek, remélem jó hasznát veszed majd – nyújtotta át a számomra életmentő kis tárgyakat.
Köszönöööööm!!!! Megmentetted az életem! És ne haragud,j amiért így letepertelek.
- Ugyan – legyintett. – Na de gyere, mert elkésünk.
Tudod merre kell menni?
- Igen, délután bejártam az egész udvart, hogy nagyjából tudjam, mi hol van – mesélte, majd elindult az ebédlővel ellentétes irányba.
Okos.
- Csak kíváncsi – hárította a dicséretem. – Ez itt Kovács doktor irodája – mutatott rá egy tölgyfa ajtóra a folyosó elején. Bólintottam, legalább pénteken már nem tévedek el. - Egyébként, ha szabad megkérdeznem és nem veszed tolakodásnak, merre jártál délután?
Könyvtár.  Mosolyogtam.
- Ez látod eszembe juthatott volna – csóválta  a fejét – Miket vettél ki?
Nem igazán emlékszem a címekre, a történetek ígéretesnek tűnnek, na meg már olvastam ezektől a szerzőktől. Megvontam a vállam.
- Hű ez a leghosszabb mondat amit eddig tőled láttam, ráadásul menet közben – ámuldozott – Szereted a könyveket, igaz?
Igaz.
Oscar mosolyogva bólintott majd körbe mutatott- Itt is volnánk.
És valóban ott is voltunk, az intézménytől, körülbelül háromszáz méternyire az erdő szélén.
 A csoportunk érkezésünkkel teljes lett, így kezdődhetett a terápia.
- Nos, hogy mindenki megérkezett vágjunk is bele – mosolygott ránk Kovács doki – Emma, mielőtt leülnél, ki osztanád ezeket a nyomtatványokat? – kérdezte, mikor látta, nem tudom eldönteni, Xavér és Lili vagy Bekka és Erik közé üljek-e, bezzeg Oscar egyből lecsapott a jobb szélső üres rönkre. Bólintottam. – Remek, köszönöm, a nagyobb méretű lapokból, mindenkinek hét darabot adj, kérlek.  – Ismét bólintottam, majd mindenkinek a kezébe nyomtam a saját kis adagját, hm ez olyan drogdíleresen hangzott.:D
- Az eddigi rohanás és a jelenlegi „összeszedettségem” alapján arra a köveztetésre jutottam, hogy mindenki jobban jár, ha a tanszünetekkel, iskolai foglalkozásokkal, szakkörökkel és egyéb eseményekkel kapcsolatos programokat kinyomtatom nektek. Így remélhetőleg tényleg minden információhoz hozzá juttok és időtök is lesz tüzetesebben átolvasni. A holnapi terápiát az ezekkel felmerülő kérdésekre szánom, úgy hogy kérek szépen mindenkit, hogy 24 óra alatt olvassa el és értelmezze ezt a kb 15 sort. – mondta, majd rá tért a következő napirendi pontra. – A nagyobb méretű lapokat vegyétek most elő légy szíves. Így tettünk.
(A könnyebb leírás érdekében beragasztom az egyik lapot. Optimistán állok, hozzá és hiszem, hogy nem lesz rá szükségem.)

Valami frappáns cím

Megfigyelt személy neve:
Kora ( ha lehet pontos születési dátum):
Kedvenc szín/étel/ital/zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Nem olyan kedvenc szín/étel/ital/ zenei irányzat/ szám/ egyéb:
Hobbija:
Jellegzetes ismertető jele:
Becsülendő tulajdonság:
*A hónapban történt legfeledhetetlenebb esemény, ami hozzá fűződik:

*Feltételezett bekerülési ok:

* A csillaggal jelölt kérdéseket nem kötelező megválaszolni.

Leadás  napja október 01.

- Mint tudjátok az osztálylétszám öt plusz egy fő – kezdett bele maratoni ismertetésébe a doki. – Ennek ellenére tudom, nem könnyű egymást megismerni, még akkor sem, ha ilyen kevesen vagyunk. Így aztán arra kérlek titeket - azonkívül, hogy ne vegyétek figyelembe a címhiányt, illetve azt, ha találtok elírásokat, mert este 11-kor gépeltem –mosolygott -, hogy a következő  egy hónapban, ezen szempontok segítségével próbáljátok meg egymást minél jobban megismerni. Aki a hónap végére a lehető legjobban teljesít, az jutalomban részesül.  – Három kéz lendült a magasban – Engedjétek meg, had mondjam végig és ígérem, ha marad kérdés válaszolok mindenre! – mosolygott a doki és a kezek visszatértek a laptépdeléshez, haj csavargatáshoz és hát hogy is írjam szépen, szóval a hátsó fertály felé eső viszkető érzést enyhítéséhez, khm. – Köszönöm, hol is tartottam. Ja igen, a jutalom. Aki megnyeri ezt a fordulót, az vétójogot kap. Vagyis ha a tanév során felmerülne olyan esemény, feladat bármi, ami a határain kívül esik akkor azt a vétó kimondása után, természetesen nem kell megcsinálnia. Mielőtt kérdeznétek, vétója mindenkinek van fél évenként három, ehhez különböző feladatok során lehet gyűjteni továbbiakat is. Azonban- emelte fel a mutató ujját - használatba venni csakis nyomos indoklással lehet. – Szerintem ez egy tök jó dolog, bár nem tudom, milyen feladatokat találhat ki… - Gondolom felmerült az is, hogyan tudjuk meg ki találja el a lapon szereplő jellemzők túl nyomó részét – folytatta. – Mint látjátok, mindenkinek hét darab lapja van; egy pótlap arra az esetre, ha netán egy elveszne és egy másik, amit saját magatokról töltötök majd ki. Ezeket a lapokat persze csak én láthatom senki más, így kérnék mindenkit legyen nagyon őszinte. Emellett arra is felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy az információkra rá kérdezni nem lehet, illetve aki tolakodó, sértő azt azonnali hatállyal kizárom, a játékból illetve megfosztom egy hónap telefon használattól, kéthavi szombati kimenőtől, világos? – kérdezte.
Igent intettünk. – Rendben. Természetesen meg lehet nehezíteni a másik dolgát, persze normális keretek között. És nem Erik mielőtt megkérdeznéd a szobák be kamerázása továbbra sem normális. – Értetlenkedve néztem a nevezett személyre.
- De ne már, most gondoljatok bele mekkora valóság sohw-t lehetne itt forgatni – lelkendezett.
- Nem Osi a film mániás? – kérdezte nagy szemeket meresztve Lili. Azt hiszem, nem kell elmagyaráznom miért nem kapott választ…
- A feladat lényege tehát, hogy minél jobban megismerjétek egymást. Észrevegyétek a másikban az értékeket, a jót és a kevésbé jót és egy pillanatra ne csak önmagatok és a problémátok legyen az előtérben – zárta le. – Kérdés?
- Előbb is le lehet adni? – kérdezte Xavér.
- Nem. Szeretném, ha alaposak lennétek és nem első rá nézésre ítélnétek meg a társaitokat – nyomatékosította a doki.
- Doktor úr – jelentkezett vadul –Bekka.
- Igen?
- Nem vagyok benne biztos, hogy amire kér nem sért- e személyi jogokat – tudálékoskodott. – Nem szeretnék egy iskolai feladat miatt, a kiskorúak börtönében tölteni 10-30 napig terjedő napot. Illetve abban sem vagyok…
- Bekka, – szakította félbe dr. Vöröst Kovács doki – biztosítalak ez a, hangsúlyozom játék, semmilyen mértékben nem sérti meg a törvényt.
- Én ebben nem lennék olyan biztos – akadékoskodott tovább – Ügyvéd látta már?
- Nem, de nem is hiszem, hogy ez szükséges lenne…
- Hát én pedig hiszem, sőt tudom! Amíg ezt nem látta ügyvéd, addig én nem veszek részt a feladatban. Ideiglenesen megvétózom! – jelentette ki elszántan. Nagyon nehezen, de még a dokinak is sikerült valahogy visszafojtani a döbbenetet és válaszolt:
- Rendben, meglátom, mit tehetek - hagyta rá a doki. Bekka bólintott. – Egyéb kérdés? Lili?
- Kimehetnék wc-re mindjárt bepisilek? – tette fel az igen témához vágó kérdést…
- Lili 10 perc van hátra és mehettek nem bírod ki? – nézett az órájára a doki.
- Nem – érkezett a flegma válasz.
- De hát 17 éves vagy, csak vissza tudod tartani még 10 percig, szeretném ha meghallgatnád a többiek kérdését is. – mondat a doki egyébként teljesen jogosan.
- Jó akkor behugyálok, leszarom. – Nőies.
- Lili kérlek keresd meg a mosdót, majd a dolgod elvégzése után várj meg az irodámnál, szeretnék veled beszélni – váltott hangnemet azonnal a doki és bár határozott volt, szemében mintha csalódottság tükrözött volna.
- Fasza – állt fel Lili s köd előtte köd utána.
A doki meg dörzsölte az arcát, majd ismét mosolyogva felénk nézett:
- Egyéb kérdés? – sehol egy kéz -Amennyiben nincs, mehettek. Holnap ugyan itt ugyan ekkor, köszönöm. Sziasztok! – búcsúzott mi pedig szétszéledtünk.

Vacsora előtt gyorsan felszaladtam az mp3-am ért, hogy kipróbálja az elemet ( passzolt!!!). Lili az ágyán feküdt valami házirendsértő tevékenységet folytatva (Komolyan nem szeretném, ha bajba kerülne a naplóm miatt.) Nem szóltam semmit, mint mondta nem az én dolgom. Letettem a papírokat felvettem a lejátszót és már robogtam is a tejbegríz felé. A vacsora egyébként meglepően finom volt és még a konyhás néni is rám mosolygott, mert észre vette a Köszönöm cetlimet, az élet apró örömei.
Az asztali téma természetesen a csoportterápia volt. Bekka egyre csak azt hajtotta, hogy ő már pedig emiatt nem megy kiskorúak börtönébe. Erik folyamatosan a reality ötletét próbálta a lehető legjobb színben feltűntetni. Oscar vagy húsz kémes filmből idézett. Xavér és én csendben nyomogattuk az mp3-unkat.
00.08. Hát nagyjából így telt az első nap és nem sokára jön a második. Megjegyzem Lilit nem láttam mióta lementem vacsizni, azért remélem, jól van. Még gyorsan beragasztom azt a kis tájékoztatót. [Megjegyzés: sárgával kihúzott részekre, majd holnap mindenképp rá kell kérdeznem.] Most pedig megpróbálkozom a lehetetlennel, az alvással.
Tájékoztató:

Eseményeink az idei tanévben:

·         Csapatépítés a Bakonyban: október első hete (hétfőtől-péntekig)
·         Hazalátogatás: október 31.- november 03. / Intézmény elhagyása: 10.31.08.00, visszaérkezés: 11.03.án 08.00-16.00
·         Karácsonyi ünnepély: December 21.
·         Karácsonyi hazalátogatás: december 22. – december 28. / Intézmény elhagyása 12.22.08.00, visszaérkezés: 12.28. / Amennyiben a diák szülei írásosan beleegyeznek, természetesen a tanuló otthon töltheti a szilvesztert, kizárólagos szülői felügyelet mellett.
·         Fél éves értékelés: január első péntekje
·         Valentin- napi bál: Február második szombatján
·         Húsvéti hazalátogatás: április első hete (hétfőtől – következő hét keddig)
·         Iskolák csatája 72 órás vetélkedő: Május utolsó hétvégéje (péntektől- vasárnapig)
·       Az év értékelése/ tanévzárás: június második péntekje


Idei év szakkör listája:

·       Énekkar
·         Atléták
·         „Matléták”
·         Színjátszás
·         Érdeklődés esetén egyéb…
·         Érettségire készülő tanulóinknak emeltszintű tanórák

Jelentkezni szeptember második péntekéig a titkárságon lehet. Átiratkozás csak indokolt esetben.

Következő rész jövő hétvégén! :)